Hírek
Krúdy Gyulát – miként Nyáry Krisztián irodalomtörténész fogalmazott – az asztali örömök első számú írójának tartja az utókor. Pedig ő maga sosem főzött. Noha azt vallotta: főzni a „férfiemberre nézve nem lealázó, hanem éppen ellenkezőleg, kitüntető”. Azt is gondolta, hogy minden ételnek és minden embernek „más és más íze van bizonyos életkorban”.
A Gózon Gyula Kamaraszínház most mindezen összetevők alapján egy új gasztroszínházi receptet próbál ki: Krúdy írásaiból készítettek színpadi adaptációt úgy, hogy előadás közben szépen megfőznek egy Krúdy-kedvenc ételt, talán pörköltalapút, amelyet majd bor mellett tálalnak is a nézőknek. A produkció december 14-én mutatkozik be a Szentendrei Teátrum MűvészetMalom helyszínén.
Krúdy Gyula tudta, hogyan is kell gulyáslevest főzni: „Négyféle húsból főzték, vesepecsenyéből, hátszínből, felsálból, rostélyosból, ököruszonyt, szegyét, csontot nem kell hozzá venni. (…) Nem szabad nagyon hagymásnak, sósnak, nagyon paradicsomosnak lennie. A húsát tán jobban megválogatjuk, mint a pecsenyéket, én legalább úgy tennék, ha vendéglős volnék, mert többen viszik el vendéglőm hírét a gulyásevők, mint a pecsenyebarátok.”
Egyébként a déli órákban sosem ebédelt Krúdy. Este hétkor kelt fel, nyolckor reggelizett valamely kávéházban, aztán a Tabánban kötött ki, a Mélypince nevű, olcsó kocsmában, az volt a törzshelye. Asztalánál állítólag csak nőkről lehetett beszélni, irodalomról vagy politikáról tilos volt.
Az éjszakát ébren és nagy étvággyal töltötte.
A Gózon Gyula Kamaraszínház új produkciójában – A gyomor örömei – Krúdy zamatos világa – Tóth László színművész lesz a játékos séf. Ő találta ki ezt a gasztrószínházi előadást. „Onnan jött az ötletem, hogy a Covid-járvány kényszerszünete idején Krúdy-féle ételeket kezdtem el főzni otthon, a paprikás krumplitól kezdve túrós dolgokig. Megosztottam a közösségi oldalamon. Később Krúdy Gyula írásaiból is felolvastam online. Aki egyszer megismeri Krúdy rejtelmes, izgalmas, kalandos csodavilágát, az foglya marad, és nem is akar majd szabadulni belőle. Így vagyok ezzel én is. Valahogy már akkor azon gondolkodtam, miként lehetne összeilleszteni a kettőt: Krúdyt mesélve főzni a színpadon. Említettem Szabó Ágnesnek, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatójának, aki le is csapott rá, biztatott, hogy meg fogjuk csinálni. Selmeczi Bea dramaturg állította össze a színpadi adaptációt Krúdy szövegeiből, előtte sokat beszélgettünk erről. Hajdú László rendezi a darabot. Szentendrén afféle előbemutatót tartunk december 14-én, s majd a Gózon Gyula Kamaraszínház tavasszal megnyíló új épületében játsszuk tovább, reméljük, jó sokáig” – jegyzi meg Tóth László. (A cikk tovább olvasható a Fidelio felületén.)
-
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva