1966-ban végzett rendezőként a Színművészetin. 1969-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. Pécsre tíz évvel később közös munka vitt -  látványtervezőként dolgozhattam vele. Megéltem, hogy a nagy öregek is tisztelik, a fiatalok szinte imádják. Volt ifjú titán, aki ezután átszerződött Kaposvárra.

1969-től 73-ig Budapesten rendezett a Nemzetiben. 1973-2007-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Mindvégig, 30 éven át, a legendás társulat igazgatójaként európahírű, itthon ikonná vált színházat épített és vezetett. Jóban, rosszban. Előbb Zsámbéki Gáborral szövetkezett, mellette lett főrendező. 

Az élcsapat Budapestre szerződése után már nála főrendező Ascher Tamás. A lócsiszár virágvasárnapja, az Ivanov, az Állami áruház vagy a Godotra váva az első nagy korszak jelképei, felejthetetlen előadásai lettek. Életreszóló élményekké váltak sokunk számára. 

Majd 1977-től a maradók, és már én is ott vele vihettük "még többre". A Bíbor sziget, a Szeget szeggel, a Candide, a Nehéz Barbara, a Liliom, a III. Richárd, a Kert vagy a BITEF'82 összes fődíját elnyerő Marat halála nem mind az ő rendezései voltak, de nélküle nem jöttek volna létre. Vele és Gazdaggal, Áccsal, Gothárral, Ascherrel, Lengyellel, Hevesivel, Donáttal - na meg a színészekkel - újra olyan kultusz épült fel, amely megmozgatta az akkori magyar színházat és közönségét. 

Minőségérzéke csalhatatlan volt. Társulat-építő főnökként is. „Megnézés" néven minden főpróba-héten megtartotta színi/szellemi elemzését a rendre összehívott elit-csapattal. Kíméletlen, okos és pontos volt, ráadásul a résztvevők - ha nem is mindig dalolva - de hallgattak egymás tanácsaira. Maximalista céllal ő volt a leg éleslátóbb kritikus. Ott lenni, minden iskolát felülmúlt. Első főiskolai végzős osztálya javát oda szerződtette. A közönség busszal, vonattal özönlött és rajongott ezekért az akkor nekik/nekünk totális színházi élményeknek számító estékért. A Candide egyik kórusa hamarosan a társulat himnusza lett.

A tanítás Babarczy László másik nagy szenvedélye volt. 1969-től működött a Főiskolán, ahol a rendszerváltás után rektor is volt. Majd, már az új évezredben megalapította a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara Színész Tanszakát, amit 2008-ig vezetett. A legtehetségesebb hallgatók jó szerepeket is kaptak nála. Atyai, néha bizony szigorúan megjelenő felelősséget érzett irántuk.

A társulat, a mindenkori és a visszajáró színészek, a műszak, az egész állomány a 70. születésnapján, 2011-ben meglepetés-ünnepet rendezett neki a színpadon. Eszter lánya ügyesen terelte/hozta oda Pestről, így minden ajándék-elem, „szeretetcsomag" átadása jól sikerült. Ezen a webhelyen be is számoltam erről. Az újra felhangzó nagy dalokról, a Jordán Tamás által örömkönnyek közt visszaadott egykori "repülő kulcscsomóról". 

Két éve Kaposváron még utoljára újra együtt megcsinálhattam vele az egyik régi nagy sikert, a Nők iskoláját. Szép és okos előadás lett. És innen nem megy tovább...

Színházi Apám, Kedves Laci, legyen ott is jó társulatod!