Portré
Gheorghita Orsolya
Életrajz
Budapesten születtem 1989-ben. Gyermekkoromat Hódmezővásárhelyen töltöttem, ahol a Liszt Ferenc Ének- Zenei Általános Iskolában kezdtem meg zenei tanulmányaimat. Ezzel párhuzamosan a Péczely Attila Zeneiskolában tanultam hegedülni. Életemben a zene mindig is meghatározó szerepet töltött be, aminek eredményeképp később magánének tanulmányaimat szintén ebben az intézményben kezdtem meg Bátki Fazekas Zoltán művész úrnál. A zenei és előadóművészi alapok elsajátítása után úgy gondoltam, hogy szeretném tudásomat egy magasabb szintre emelni, így Andrejcsik István művész úr felkészítése nyomán 2008-ban felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára Váradi Marianna művésznőhöz. Az itt töltött idő alatt több előadáson énekeltem a Pécsi Székesegyházban és egyéb nívós koncerthelyszíneken.
Az egyetem mellett lehetőségem nyílt a Pécsi Nemzeti Színházban tapasztalatot gyűjteni, mint például Verdi: Falstaff című operájában, ahol átültethettem elméleti tudásomat gyakorlati színtérre is.
2012-ben felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Operaének-művész mesterképzésére, ahol jelenleg a második évemet végzem, Pászthy Júlia művésznő növendékeként.
2013 januárjában az opera szakos félévi vizsgán Diana szerepét énekeltem Cavalli: La Calisto című operájában a Magyar Rádió Kamarazenekarának kíséretével.
2013 júniusában Solti Árpád: La Violetta című operájában énekeltem Thúz Janka, illetve Offenbach: Orfeusz az alvilágban című művében Diana szerepét.
Tanulmányaim alatt részt vettem többek közt: Marton Éva, Temesi Mária, Berislav Jerkovic, Csengery Adrienne mesterkurzusán, ahol értékes ismeretekkel bővíthettem tudásomat.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter