Portré
Szűcs Miklós
igazgató
Életrajz
1945. október 7-én születtem Székesfehérvárott értelmiségi családból. Sajnos szüleim már nem élnek, egy leány testvérem van, aki az Állami Operaház magántáncosa volt, jelenleg Olaszországban él. Édesapám 1956-ban tagja volt a Maléter Pál által vezetett négytagú delegációnak, amely november 3-án Tökölön a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyalt. Ezt követően évekig börtönben ült. Elvált vagyok, egy 35 éves és egy 31 éves lányom van.
1964-ben érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban. Ezt követően 11 hónapig katonai szolgálatot teljesítettem, mint elő-felvett egyetemista. 1970-ben sikeres államvizsgát tettem az ELTE Bölcsészet Tudományi Karán magyar-történelem-színházelmélet szakon. 10 évig tanultam oroszul és nyolc évig olaszul, mindkettőről záróvizsgám van. Ezenkívül németül és angolul értek, illetve megértetem magam. Az egyetemen színházelméleti, színház esztétikai, valamint a magyar avantgard dráma és színház történetével foglalkozó szemináriumára jártam. Szakdolgozatomat Németh László Társadalmi drámáiból írtam. 1970 augusztusától a Hírlapkiadó Vállalatnál előbb újságíró gyakornok, majd újságíró lettem. 1971 óta a mai napig tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1970-73 között a MUOSZ újságíró iskoláját végeztem, és 1973 júliusában kaptam meg újságírói diplomámat. 1971 és 1980 között rendszeresen jelentek meg színikritikáim, színházi tárgyú cikkeim, recenzióim, elsősorban a Színház c. folyóiratban.
1972 decembere óta dolgoztam a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1979-től 1990 júliusáig a szövetség választott ügyvezető titkára voltam. Évekig együtt dolgoztam Sulyok Mária és Kállai Ferenc elnökökkel, valamint Kazimír Károly és Vámos László főtitkárokkal. A szövetségben abban az időben pezsgő élet folyt. Nyolc európai országgal voltak cserenapjaink. Évi több mint 300 napra fogadtunk és küldtünk színházi embereket tanulmányútra. Elsősorban rendezőket utaztattunk és fogadtunk. Az ideérkező külföldi művészekkel megismertettük a magyar színházművészet legjavát. Vámos Lászlóval mi ketten hoztuk létre az Országos Színházi Találkozókat. Egyik évben Budapesten a következőben egyik vidéki színházunkban gyűjtöttük össze az évad legjobb előadásait. Ebből a rendezvényből fejlődött ki a jelenlegi POSZT. Az egyes tagozatokban érdemi munka folyt, akkor még egyéni tagjai voltak a szövetségnek. Ankétokat szerveztünk egy-egy érdekesebb előadásról színikritkusok és rendezők részvételével. Ebben az időben alakult meg a szövetségen belül a Kritikus Tagozat. Működésem ideje alatt hoztunk létre különböző díjakat, így a Kritikusok díját, a Bálint Lajos vagy az Aase díjat. 28 éve vagyok vezető, 18-ik éve színházvezető.
A színházi területen végzett három és fél évtizedes munkámat a szakmában, a fővárosnál és a minisztériumban is mindig nagyra értékelték. Sikeres színházvezetői munkámért 1998 márciusában a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt-jét, 2002-ben a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért a Hevesi Sándor díjat, 2005-ben miniszteri oklevelet és 2006-ban Bánffy Miklós-díjat kaptam.
1964-ben érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban. Ezt követően 11 hónapig katonai szolgálatot teljesítettem, mint elő-felvett egyetemista. 1970-ben sikeres államvizsgát tettem az ELTE Bölcsészet Tudományi Karán magyar-történelem-színházelmélet szakon. 10 évig tanultam oroszul és nyolc évig olaszul, mindkettőről záróvizsgám van. Ezenkívül németül és angolul értek, illetve megértetem magam. Az egyetemen színházelméleti, színház esztétikai, valamint a magyar avantgard dráma és színház történetével foglalkozó szemináriumára jártam. Szakdolgozatomat Németh László Társadalmi drámáiból írtam. 1970 augusztusától a Hírlapkiadó Vállalatnál előbb újságíró gyakornok, majd újságíró lettem. 1971 óta a mai napig tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1970-73 között a MUOSZ újságíró iskoláját végeztem, és 1973 júliusában kaptam meg újságírói diplomámat. 1971 és 1980 között rendszeresen jelentek meg színikritikáim, színházi tárgyú cikkeim, recenzióim, elsősorban a Színház c. folyóiratban.
1972 decembere óta dolgoztam a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1979-től 1990 júliusáig a szövetség választott ügyvezető titkára voltam. Évekig együtt dolgoztam Sulyok Mária és Kállai Ferenc elnökökkel, valamint Kazimír Károly és Vámos László főtitkárokkal. A szövetségben abban az időben pezsgő élet folyt. Nyolc európai országgal voltak cserenapjaink. Évi több mint 300 napra fogadtunk és küldtünk színházi embereket tanulmányútra. Elsősorban rendezőket utaztattunk és fogadtunk. Az ideérkező külföldi művészekkel megismertettük a magyar színházművészet legjavát. Vámos Lászlóval mi ketten hoztuk létre az Országos Színházi Találkozókat. Egyik évben Budapesten a következőben egyik vidéki színházunkban gyűjtöttük össze az évad legjobb előadásait. Ebből a rendezvényből fejlődött ki a jelenlegi POSZT. Az egyes tagozatokban érdemi munka folyt, akkor még egyéni tagjai voltak a szövetségnek. Ankétokat szerveztünk egy-egy érdekesebb előadásról színikritkusok és rendezők részvételével. Ebben az időben alakult meg a szövetségen belül a Kritikus Tagozat. Működésem ideje alatt hoztunk létre különböző díjakat, így a Kritikusok díját, a Bálint Lajos vagy az Aase díjat. 28 éve vagyok vezető, 18-ik éve színházvezető.
A színházi területen végzett három és fél évtizedes munkámat a szakmában, a fővárosnál és a minisztériumban is mindig nagyra értékelték. Sikeres színházvezetői munkámért 1998 márciusában a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt-jét, 2002-ben a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért a Hevesi Sándor díjat, 2005-ben miniszteri oklevelet és 2006-ban Bánffy Miklós-díjat kaptam.
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
Interjúk„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írtákSzínházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György -
Interjúk„Mindig egy lépéssel a világ változása előtt” – interjú Balázs Attila fesztiváligazgatóval a TESZT 15 évéről
Tizenötödszörre vázolt sűrített képet az elmúlt egy év valóságáról, a világ aktuális állapotáról a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó – TESZT. Honnan indult, és merre tart a seregszemle – erről kérdeztük Balázs Attila fesztiváligazgatót, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetőjét.
