Ariel Színház bemutatója
Juhász Ferenc: A halhatatlanságra vágyó királyfi című művét, illetve az azonos című népmese epizódjait viszik színpadra, a japán bunraku bábjáték technikáját felhasználva.
A Budapestről meghívott Szász Zsolt tervező-rendező, Tömöry Márta dramaturg és Vaskó Zsolt zeneszerző a marosvásárhelyi Ariel Színház társulatával Juhász Ferenc: A halhatatlanságra vágyó királyfi című művét, illetve az azonos című népmese epizódjait viszik színpadra, a japán bunraku bábjáték technikáját felhasználva.
A történet a királyfiról szól, aki szüleit, tanulmányait odahagyva elindul megkeresni azt, amire szíve igazán vágyik: a halhatatlanságot. Találkozik a hegyhordó óriással, a menyasszonyi ruháját kétezer évig varró királylánnyal, végül az Élet és Halhatatlanság Királynőjének birodalmában megállapodva megtalálja a vágyott halhatatlanságot. Boldogságát azonban megzavarja az idilli gyermekkor vágyképe, így hát visszatér a múlandóságba, szüleit megkeresni. Távozása óta háromezer év telt el, szülei sírjánál ő maga is kis híján a halál karmaiba jut, de végül szerencsésen visszamenekül az Élet Királynőjéhez. Így a mese az alkotó ember nagy beismerésével („nekem a halhatatlanság nem köll, hazamegyek királynő, embernek”), s a halállal való üldözéses játék után, a kegyelem reményével zárul.
Tömöry Márta szövegkönyve legnagyobb részben Juhász Ferenc rendkívül képgazdag költői szövegére épít, de néhány Weöres Sándor, Vörösmarty, és népköltésből származó sor is átszövi a szövegtestet, amely a sodró, álomszerűen láncolódó költői asszociációk nyelvén sejteti meg a gyerekekkel a halál és a halhatatlanság filozofikus kérdéskörét. A kisgyermek számára, a személyiségfejlődés igen korai szakaszában, éppen a halhatatlanság, illetve a véges élet tényének felismerése jelenti a tudatosulás, az önmagára eszmélés legelső pillanatait.
A keretjáték, Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai című székely csalimese dramaturgiailag keretbe fogja, és abszurd nyelvi-logikai elemeivel, a népi dramatikus szokásokra jellemző stilizált játékmóddal ellentétezi a főszöveg eszmei tartalmasságát, a záró képben interaktív módon bevonva a gyerekeket a boldog végkifejlet nagy lakomájába.
A játék meghatározó hangulati- és ritmuseleme a két mesélő, illetve a kettejükből álló kar, amely pontozza a kulcsjelenetek történéseit, illetve visszaadja a szereplők lelki ritmusát. A szereplők jellemzésében, a jelenetek hangulati tagolásában fontos szerep jut Vaskó Zsolt zenéjének, amely a virágénekek, műdalok dallamvilágát idézi.
A halhatatlanságra vágyó királyfi – avagy az igazmondó góbé kalandjai című előadás a 18. századi hagyományos japán bábjáték, a bunraku formai elemeire épít. A 90 – 120 centiméteres faragott, festett, több színész által mozgatott bunraku bábok, valamint a precizitást és árnyalatgazdag technikát igénylő bábmozgatás egyedülálló élményt kínál - a marosvásárhelyi társulatnak és közönségének egyaránt.
A történet a királyfiról szól, aki szüleit, tanulmányait odahagyva elindul megkeresni azt, amire szíve igazán vágyik: a halhatatlanságot. Találkozik a hegyhordó óriással, a menyasszonyi ruháját kétezer évig varró királylánnyal, végül az Élet és Halhatatlanság Királynőjének birodalmában megállapodva megtalálja a vágyott halhatatlanságot. Boldogságát azonban megzavarja az idilli gyermekkor vágyképe, így hát visszatér a múlandóságba, szüleit megkeresni. Távozása óta háromezer év telt el, szülei sírjánál ő maga is kis híján a halál karmaiba jut, de végül szerencsésen visszamenekül az Élet Királynőjéhez. Így a mese az alkotó ember nagy beismerésével („nekem a halhatatlanság nem köll, hazamegyek királynő, embernek”), s a halállal való üldözéses játék után, a kegyelem reményével zárul.
Tömöry Márta szövegkönyve legnagyobb részben Juhász Ferenc rendkívül képgazdag költői szövegére épít, de néhány Weöres Sándor, Vörösmarty, és népköltésből származó sor is átszövi a szövegtestet, amely a sodró, álomszerűen láncolódó költői asszociációk nyelvén sejteti meg a gyerekekkel a halál és a halhatatlanság filozofikus kérdéskörét. A kisgyermek számára, a személyiségfejlődés igen korai szakaszában, éppen a halhatatlanság, illetve a véges élet tényének felismerése jelenti a tudatosulás, az önmagára eszmélés legelső pillanatait.
A keretjáték, Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai című székely csalimese dramaturgiailag keretbe fogja, és abszurd nyelvi-logikai elemeivel, a népi dramatikus szokásokra jellemző stilizált játékmóddal ellentétezi a főszöveg eszmei tartalmasságát, a záró képben interaktív módon bevonva a gyerekeket a boldog végkifejlet nagy lakomájába.
A játék meghatározó hangulati- és ritmuseleme a két mesélő, illetve a kettejükből álló kar, amely pontozza a kulcsjelenetek történéseit, illetve visszaadja a szereplők lelki ritmusát. A szereplők jellemzésében, a jelenetek hangulati tagolásában fontos szerep jut Vaskó Zsolt zenéjének, amely a virágénekek, műdalok dallamvilágát idézi.
A halhatatlanságra vágyó királyfi – avagy az igazmondó góbé kalandjai című előadás a 18. századi hagyományos japán bábjáték, a bunraku formai elemeire épít. A 90 – 120 centiméteres faragott, festett, több színész által mozgatott bunraku bábok, valamint a precizitást és árnyalatgazdag technikát igénylő bábmozgatás egyedülálló élményt kínál - a marosvásárhelyi társulatnak és közönségének egyaránt.
