„1993-ban alakult színházunk első évadának nagy vállalkozása volt Samuel Becket darabjának színrevitele. Igazi megpróbáltatás ez rendező és színész számára egyaránt. Hittük, hogy a mi zűrzavaros világunkban a mű gondolatai újult erővel fognak megszólalni és hatni. Az a tény, hogy az Arany Oroszlán Fesztivál szép szakmai sikert hozott 1994-ben Lembergben társulatunknak ( a fesztivál fődíja ) és főleg az, hogy vidékünkön, ahol a nézők túlnyomó többsége egyáltalán, vagy alig látott színházat, előadásainkat őszinte és lelkes érdeklődés kíséri, igazolja hitűnket. " írta Vidnyánszky Attila a 90 - es évek első felében a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház első emblematikus előadásáról. nem patetikus túlzás, ha azt mondjuk erre a hitre nagy szükség volt, hogy a beregszászi társulat az egyik legkiemelkedőbb magyar színházi együttessé váljon és évről - évre jobbnál - jobb előadásokat hozzon létre.

Zsámbék nyaranta e munkának 1995 óta egyik bázisa volt, ahol alkészült a Sardafas, a hímboszorkány, a Kioldás, a Három nővér. De itt találkozhatott a magyar közönség a színház szinte minden más előadásával is. Egyedül a Godot - ra várva maradt ki a sorból. Pedig ahogy arról az előadásukról megfogalmazták miért is hozták létre nagyon érdekes: "A lassan múló idő cselekvésekkel való megtöltése, hogy ne legyen olyan kétségbeejtően fájó a Godot-ra várás, hogy ne legyen annyira egyértelmű annak hiábavalósága, reménytelensége. Előadásunk figuráit és mindenekelőtt Vladimir és Estragon alakját magunkból igyekeztünk megformálni, mintegy beléjük sűrítve szűkebb valóságunk alapérzéseit, indulatait, vágyódásait, fájdalmát. Egymásrautaltságuk determináltsága, a mi egymásrautaltságunk sorsszerűsége. Rettegéseikben, vágyaikban magunkra ismerünk, őszinteségükből adódó igazságuk a mi hitelességünk is talán. Előadásunkat igazi színészi megnyilatkozásnak szántuk, olyan pillanatokat kerestünk, amikor a színész lénye teljes egészében azonossá válik a szereppel,szétválaszthatatla- nul eggyé forrva, sorsunk közös. " S. Becket „Godot-ra várva” Eltelt több, mint egy évtized az eredeti bemutató óta. A felújítást még érdekesebbé teszi, hogy felvállalt „önazonosságuk" 10 év elteltével milyen is lett.

A lassan múló idő cselekvésekkel való megtöltése, hogy ne legyen olyan kétségbeejtően fájó a Godot-ra várás, hogy ne legyen annyira egyértelmű annak hiábavalósága, reménytelensége. Előadásunk figuráit és mindenekelőtt Vladimir és Estragon alakját magunkból igyekeztünk megformálni, mintegy beléjük sűrítve szűkebb valóságunk alapérzéseit, indulatait, vágyódásait, fájdalmát. Egymásrautaltságuk determináltsága, a mi egymásrautaltságunk sorsszerűsége. Rettegéseikben, vágyaikban magunkra ismerünk, őszinteségükből adódó igazságuk a mi hitelességünk is talán. Előadásunkat igazi színészi megnyilatkozásnak szántuk, olyan pillanatokat kerestünk, amikor a színész lénye teljes egészében azonossá válik a szereppel, szétválaszthatatlanul eggyé forrva, sorsunk közös.