Alvigné vidéki birtokán él, távol a világtól. Egyetlen fiát - a festőnek készülő Osvaldot - külföldön neveltette. Osvald hazatér otthonába, hogy anyjával töltse a telet. Alvigné az apjáról elnevezett gyermekmenhely felavatásával akarja megünneplni fia hazatérését. Manders lelkész segítségét kéri, aki viszont azzal kezdi vádolni az asszonyt, hogy nem szereti a fiát, mert mindig idegenbe küldi tanulni. Ez a vád egy elhallgatott vallomást hív elő. Alvigné feltárja a lelkész előtt családjuk életének tragikus történetét...

Búvópatakként vannak jelen a magyar színházi kultúrában Ibsen drámái. Időnként felbukkan egyik-másik, hogy a nézőit csodálatba ejtse költőiségével, felrázza az igazság megmutatásával és megtisztítsa a hazugság leleplezésével. Ibsen szerint az apák bűneiért a fiúk bűnhődnek; a múlt árnyai kísértenek életünkben; a múlt társadalmi előítéletei fel-felbukkanva befolyásolják, irányítják a jelent.