Chaplin filmjét elsőszülött gyermekének igen korai elvesztése ihlette. A musical cselekménye, melyben megelevenednek a klasszikus némafilm karakterei, ebből a szomorú valóságelemből bontakozik ki. Ám a néző a megható jelenetek mellett a kedves, szívet melengető, szerethető figurák jóvoltából sok mulatságos pillanatot is átélhet.

Az alábbiakban a rendező, Halasi Imre, a Chaplint alakító Rácz János, valamint  a címszerepet váltott szereposztásban játszó Gulyás Buda és László Bence vall a darabhoz, s a színházhoz való viszonyáról.

A rendező, Halasi Imre válaszol.

Úgy tűnik, közel állnak hozzád a zenés darabok. Az egri közönség eddig legalábbis erről az oldaladról ismer.

Halasi Imre: Ez valóban így van. Egész eddigi pályám során igen jelentős helyet foglaltak el a zenés játékok, s az operák nem kevésbé. Bennem régi vonzalom él a zenés színház iránt. Azt gondolom, igen bonyolult rendszer az, amit egy zenés színházi produkció igényel. Különös tekintettel a musicalekre, a rockoperára - melyek azért izgalmasak és érdekesek, mert rajtuk keresztül az ifjúsághoz sokkal könnyebben lehet szólni. A zenén keresztül plasztikusabban el lehet jutni a fiatalokhoz. 

Egy zenés színházi előadást létrehozni nagyon összetett feladathalmaz, amivel szívesen foglalkozom. Persze ez nem jelentett és nem jelent kizárólagosságot, hiszen a drámairodalom is sok örömteli kihívást kínál.

Miskolcon is színre vitted ezt a musicalt. Miben más esetleg a mostani rendezésed?

Halasi Imre: A kölyökben a főszereplőn van a legnagyobb teher. Nevezetesen a Chaplint játszó színészen, hiszen a mű Chaplin életének egy kiragadott epizódját dolgozza fel. Meghatározó, hogy kire osztják ezt a szerepet. A miskolci Chaplin egy egészen különleges, extrém figura volt. Számomra rendkívül érdekes most a Rácz János által megformált és az ott látott karakter közti különbség. Rácz Jánosban egy izgalmas, sokoldalú színészt ismertem meg. Játszott már eddigi rendezéseimben, de ez a mostani jóval komolyabb, összetettebb munka. Jó hozzáállású színész- egyéniséget ismertem meg benne, aminek felettébb örülök, hiszen ez rányomja a bélyegét magára az előadásra is. Úgy vélem, a különbség ebben a tekintetben igen komoly és jelentős lesz… a miskolci más, egy sokkal groteszkebb figura. János mélyebben, belülről fogalmazó színész. Nagy élmény volt ez a próbafolyamat, és a felfedezés, hogy így is meg lehet közelíteni ezt a szerepet.

Hogyan választottad ki a gyerekszereplőket?

Halasi Imre: Nagy segítségemre volt az asszisztensem, Lázár Rita, akivel már több alkalommal dolgoztam együtt. (Többek közt első egri rendezésemkor egy szintén gyerekeket is foglalkoztató produkcióban, a  "A muzsika hangja" c musical-ben.)

Nemrégiben mutatta be a színház a "Légy jó mindhalálig" c. musicalt. Itt voltam a bemutatón, láttám néhány gyereket a színpadon, így közülük és még néhány, Rita segítségével összehívott fiúcska közül került ki Gulyás Buda és László Bence. Nagyon ügyesen, szorgalmasan és meglepően fegyelmezetten dolgoznak a gyerekek.

Hogyan esett a választás erre a darabra?

Halasi Imre: Azóta szeretem ezt a történetet, mióta megismertem. Azok közé a musicalek közé tartozik, melyek hiteles történet mutatnak be, a színpad költői, poetikus eszközeivel. Maga a meseszövés is romantikus, lírai, és nagyon-nagyon jól játszható, érdekes anyag. Amikor a színház igazgatójával, Blaskó Balázzsal tárgyaltunk arról, hogy esetleg a következő években is dolgoznék a társulatnál és a társulattal, néhány darabot én magam is ajánlottam. Többek között "A kölyök" maradt fenn a rostán… aztán a társulat adottságait szem előtt tartva közösen döntöttünk. Megismerve Rácz Jánost, azonnal arra gondoltam, hogy ez neki remek feladat lenne, ahogy a társulat egésze nagyon jól passzol ehhez a produkcióhoz.

Kedveled Charlie Chaplint és a némafilmeket?

Halasi Imre: Érdekes ez… van a némafilmek világa és van Chaplin, aki zseniális. Nem vagyok különösképpen rajongója a némafilmeknek, ugyanakkor rajongok a Chaplini némafilmekért, ahogy magát Chaplint is szeretem. Az ő alkotásai túlmutatnak az egyszerű némafilmeken, valami egészen különös dolog sugárzik át az ő munkáin. Chaplin rendkívül mélyen gondolkodó alkotó, erős képességekkel rendelkező művész volt. Az ő alkotásai kitűnnek a némafilmek közül, hiszen – úgy gondolom - jelentősebb tartalmat hordoznak, erősebb mondanivalóval bírnak. Chaplin egy egészen különös és különleges zseni, akit sokszor elintézünk annyival, hogy,,a nagy nevettető”, de egészen hátborzongató az az alkotói mélység, amivel ő egy-egy témához hozzányúlt… legyen az akár A kölyök című filmje, vagy a legnevesebb és számomra a legdöbbenetesebb A diktátor. Világraszóló zseni volt ez az ember, érdemes vele foglalkozni - akár egy színdarab erejéig is.

Kinek, kiknek ajánlanád elsősorban az előadást?

Halasi Imre: A kölyök kifejezetten az úgynevezett "családi színház" kategóriájába tarozik, mert ezt nyugodtan megnézheti a kis általános iskolás korosztálytól kezdve a legidősebb, nyugdíjas generáció is… az utóbbiaknak nyilván több nosztalgiával teli emléket idéz fel ez a világ. Erre mi igyekeztünk is nagy hangsúlyt fektetni az előadásban és megjeleníteni bizonyos némafilmes elemeket. A szó legklasszikusabb értelmében vett családi színház lehetőségét hordozza magában az egri előadás. Az egész család kellemesen érezheti magát egy ilyen este után. Sok mulatságos pillanatot átélve, s elgondolkozva a látottakon.

A főszereplő, aki a történet szálait összefogja: Rácz János

Milyen érzés számodra Charlie Chaplin bőrébe bújni?

 Rácz János: Mindenképp megtisztelő, színészként pedig nagy kihívás, hiszen egy ikonikus alakról van szó. Nehéz feladat, mert a néző eleve elvár egy bizonyos látványt, hangulatot, amit Chaplin idestova 125 éve életre hívott.

Mennyire áll hozzád közel a némafilmek világa?

Rácz János: Ezeken nőttem fel. Az én gyerekkoromban a hétfői napokat leszámítva, még javában mentek ezek a némafilmes sorozatok a televízióban. A kölyköt is ismertem, mint filmet. Mint darabhoz, nem volt hozzá eddig szerencsém, de a zenei anyaggal találkoztam még abban az évben, amikor szalagos kazettán megjelent. Akkoriban a Rock Színház stúdióját követően már a Nemzeti stúdióját végeztem. A mai napig megvan ez a legelső felvétel Mikó Pistával, Krisz Rudival, Keresztes Ildikóval… Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy nekem ezt a szerepet egyszer el kell játszanom. (mosolyog) A dalokat már kívülről fújtam, a dramaturgiáját, szövegkönyvét nem ismertem, előadást sem láttam, de tudtam, hogy a történet a Chaplin filmen alapszik. Amikor kiderült, hogy én játszom Chaplint, már nem is akartam megnézni előadást, hogy semmiképpen ne legyen rám hatással.

Mesélnél egy kicsit a próbafolyamatról?

Rácz János: Nagyon szeretek Halasi Imrével dolgozni. Rugalmas, igazi partnere a színésznek. Ha van egy ötletünk, szívesen meghallgatja… kipróbáljuk, ha nem működik, keresünk más megoldást. Abszolút kompromisszumkész. … Inkább az volt nehézség, hogy némiképp űzött vadként érezhette magát a társaság, hiszen terhelve voltunk nagyon sok előadással, tájolással (A Gárdonyi Géza Színház április 1-én a Nemzeti Színházban vendégszerepelt. A budapesti közönség Az öreg hölgy látogatása és a Jászai Mari- A megkoszorúzott c. előadást láthatta. a szerk.), a főpróbahét pedig egybeesett a Húsvéttal. A szokottnál jóval kevesebb próbával kellett összeraknunk ezt a darabot, de maga a próbafolyamat általában véve nagyon jó hangulatban telt. Nem is lehet egy ilyen stílusú produkciót másképpen színpadra vinni.

Gulyás Buda és László Bence a legközelebbi partnered a színpadon…

Rácz János: A gyerekeket a Légy jó mindhalálig - előadásunkból már ismertem, bár ott velük részemről kevesebb a kontaktus. Le a kalappal előttük. Címszerepet játszanak, nagy teher nehezedik a vállukra, de mondhatni könnyűszerrel megbirkóznak vele. Tehetséges gyerekek. Elnézve őket eltöprengek azon, vajon én voltam-e ennyire talpraesett az ő korukban.

A címszereplő Gulyás Buda és László Bence mesél nekünk

Ez már a második darab, amelyben ebben az évadban szerepelsz, hiszen játszol a Légy jó mindhalálig c. musicalben is. Hogyan tudod összeegyeztetni a színházi és az iskolai kötelezettségeket?

Gulyás Buda: Könnyen. Amit kell, mindent bepótolok. Az iskolában elkérem a leckét, a szöveget apukámmal tanulom.

László Bence: Amikor itt vagyok a színházban, arra figyelek, amit itt csinálok, aztán mikor hazamegyek, elkérem a leckét és otthon megcsinálom. Jó tanuló vagyok, megoldom (mosolyog). Nem nehéz.

Főszerepet játszol, ez nem kis megmérettetés. A szüleid, testvéreid, s az iskolában a tanárok és az osztálytársak, barátok biztosan büszkék rád…

Gulyás Buda: Igen, otthon nagyon büszkék rám. S a tanáraim is. Mindenki kedves, aki tanít engem. Örültek a sikeremnek már akkor is, mikor Nyilas Misiként színpadra kerültem. Tulajdonképpen úgy vesznek, mint egy… kivételt a suliban. Ha meglátnak az iskolában, mindenki körém gyűlik. Kérdezgetnek a színházról és mindenki nagyon segítőkész. Kérnem sem kell, odaadják az elmulasztott óra anyagát.

László Bence: Büszkék rám. Ha sokáig nem vagyok iskolában, és aztán egyszer csak megyek, akkor mindenki kérdezgetni kezd, hogy merre jártam. Elmondom, hogy színházban voltam. Akkor elkezdenek kérdezősködni, hogy milyen volt. Elrontottam-e valamit. Megígérik, hogy majd ők is nézik. Ez igaz is, mert páran az osztálytársaim közül láttak már a Légy jó mindhalálig előadásban is és nekik nagyon tetszett. Azt is szokták kérdezni, milyen egy próba. Amikor még nagyon tanultam a szöveget, bevittem az iskolába a szövegkönyvet és megmutattam nekik. Elmeséltem néhány poénosabb részt is, azokon nevettek. Amikor táncpróbáról mentem, megmutattam nekik a lépéseket, s megpróbálták utánozni.

Van már némi színpadi tapasztalatod. A Kölyök c. musical próbafolyamata alatt mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást? A szöveg memorizálása, vagy a dalok, táncok megtanulása emésztette-e fel több energiádat?

Gulyás Buda: A tánc…Tyű.., igen, az komoly volt. Komolyabb, mint a Légy jó mindhaláigban, de azért meg lehet tanulni.

László Bence: A táncok. Nem nehezek, de a lépések elsőre annak látszottak. Most, hogy már tudom, nem nehéz.

Mi a helyzet a színpadi szituációkkal? Könnyen beleképzelted magad Jacky szerepébe?

Gulyás Buda: Igen, nagyon könnyen. Szihalmon annyi ilyen gyerek van… az osztályban is van két ilyen, Jackyhez hasonló társam. Tudom, hogy ez milyen lehet, mert elmondták, így el is tudom játszani.

László Bence: Igen… Jacky tíz éves és én is tíz éves vagyok. Jacky csintalan és néha én is szoktam csintalankodni. Mondjuk egyik reggel, mielőtt a nagyobbik tesóm felkelt volna, eldugtam a telefonját. Volt olyan is, hogy a kistesóm kocsizni akart, de én kicseréltem az ő játékos-dobozát az enyémmel. A darabban Jacky, akit játszom, bedobja az ablakot egy kővel. Én csintalanságnak nem azt választottam volna, hanem mondjuk bekopogok az ablakon és elszaladok.

Volt ez az egy hónap, amiben nagyon sokat kellett próbálni. Először még csak szövegkönyvvel, aztán már anélkül. Sorra vettük a részeket egymás után próbateremben, aztán egyszer csak lekerültünk a színpadra. Egyre jobban készültünk a premierre. Ami most már nagyon hamar elérkezik.