A Senkiföldje a talányos darabok sorában is a legtalányosabbak közé tartozik. Hősei görcsösen kapaszkodnak a – talán sosem létezett – múlt gyorsan tűnő képeibe, miközben rettegnek is az emlékektől. Elbújni az árnyak, mások és önmagunk elől is – mintha ez hajtaná őket. Együtt építik föl közös, zárt – a világtól elzárt – valóságukat, de közben olykor nevet, személyiséget, múltat is váltanak. Semmi sem biztos – amíg csak el nem érünk a Senkiföldjére, amely nem mozdul, nem változik, nem is öregszik… Upor László