Egy alig 19 éves lányt megölnek, elevenen elégetnek. Egy olyan országban, ami darabjaira hullhatott volna, ha ennek a lánynak a hite és megszállottsága nem táplálja az emberekben a reményt, hogy igenis képesek kiállni egy közös ügyért. De akkor miért kellett meghalnia? Ideológiai viták áldozata lett? Miért tagadta meg az az ország, amelyikért heroikus küzdelemmel harcolt? Átfordulhat az eltökélt hit fanatizmusba, a kiválasztottság érzése önhittségbe?

Jeanne d’Arc-ot 1431-ben Rouen városának piacterén máglyára veti az inkvizíció. A vád eretnekség és boszorkányság. Mindezek előtt legyőzi a francia sereggel az angolokat Orléans-nál, és megkoronáztatja a dauphint, azaz VII. Károlyt, aki ezután számos csatát nyer meg az ellenséggel szemben.

1456-ban Jeanne perét semmisnek nyilvánították és a lányt poszthumusz felmentették. A katolikus egyház pedig, Jeanne halála után majd’ ötszáz évvel később, 1920-ban szentté avatja.

Az orléans-i szűz története rengeteg alkotót megihletett, legyen szó szépirodalomról, képzőművészetről, zenéről, filmről vagy színházról. Alakja halhatatlanná vált.