Tulajdonképpen az, hogy ritkán vállalok vidéki vendégszerepléseket, nem azért van, mert válogatós vagyok (egyébként válogatós vagyok). De szerencsére az anyaszínházamban (most már 15 éve a Nemzeti Színház társulati tagjaként) sok feladatot kaptam. Kaposvárra most hívtak először. Persze, hogy igent mondtam: a kaposvári színháznak van egyfajta nimbusza – sok-sok évtizede már. Amikor főiskolás voltam, a kaposvári színház egy fantasztikus színházi műhely volt, és így is maradt meg bennem. Sokat utaztam ide előadásokat nézni, amikor még nem volt családom. Azt lehetett érezni a nézőtéren, hogy színházilag képzett, művelt, kifinomult ízlésű emberekből áll a kaposvári közönség.

Egy jó munkát várok itt. Ez egy jó kis nehéz szerep, jó kis nehéz darab. De nagyon szeretem az olyan feladatokat, amik lehetőséget adnak a műhelymunkára, és amik felforgatnak legbelül. Lehet, hogy furcsán hangzik, de jó „beledögleni” egy olyan szerepbe, aminek révén az ember megtudhat önmagáról valami újat. Bennem folyamatosan él a kíváncsiság – önmagammal szemben is. Minden egyes próbafolyamat egy felfedezés. Egy új közeg ezt a kíváncsiságot csak fokozza. Nagyon inspiráló tud lenni: felpezsdít, mint egy vérátömlesztés. Intenzívebbé, koncentráltabbá válik az ember munkája, ha új kollégákkal dolgozhat együtt. A közöttünk levő erővonalak folyamatosan alakulnak a próbák során, hiszen nem monodrámát játszunk, együtt vagyunk a színpadon, és mindegyikünk a saját pszichéjén, a saját érzelmein keresztül szűri meg ezt a darabot.

Az Augusztus Oklahomában olyan történet, ami nem csak a néző intellektusára apellál, hanem érzelmileg is hatni akar rá. Ez szerintem soha nem megy ki a divatból: az emberek szeretnek szívhez szóló történeteket nézni. Mert az egy megtisztulás – átélni a szereplők sorsát, és egy jót sírni előadás közben vagy után. A színészeknek pedig azért izgalmas ez a fajta színházi munka, mert a próbafolyamat alatt folyamatosan „bányászunk”: különböző emberek különböző fajta viselkedését kutatjuk, „miért így csinálta, miért úgy reagált, miért azt tette, ő erre miért ezt mondta, miért nem máshogyan gondolta”. Láttam a filmet, és Meryl Streep alakításától el vagyok ájulva – mint mindig. Bármikor látom, padlón vagyok. Csodálatos! Egy zseni. Boldoggá és izgatottá tesz, hogy én is megküzdhetek egy olyan szereppel, amiben ő ekkorát alakított.

Udvaros Dorottya