Neil Simon pompás vígjátékát egykor Oscar-díjas világhírességek vitték sikerre, köztük Robert Redford és Jane Fonda. Ez a feladat most a kaposvári hírességekre vár: a karótnyelt ügyvédet Hüse Csaba, sugárzóan szép és varázslatosan zűrzavaros feleségét az egyetemista Tenki Dalma, a folyton aggodalmaskodó mamát Takács Katalin, a neki (is) udvarló szomszédot Gyuricza István játssza.

Lift nincs

„Hátul, a szín fenekén kinyílik a díszletajtó, fölcsomagozva bebukik rajta a Mezítláb a parkban főszereplőnője. Fújtat. Levegő után kapkod. Kimerült. Így indul az előadás. Minden egyes szereplő színre lépése légszomjjal kezdődik. Belépését rendszeresen megelőzik a képzeletbeli lépcsőházból lemerült hangú, közeledését tudósító fújtatások, szuszogások, hördülések, életjelek. 

Neil Simon színpadismerő ajándéka ez a színészeknek. Még a négy főszereplőhöz csatlakozó két színészi segéderőnek is nevetést fakasztó entrét ad. Biztosítja a hatásos színre érkezést. Minél többen fuldoklanak a lépcsőmászástól, minél többször ismétlődik meg a nehézség leküzdése: annál nagyobb a komikai hatás. 

Ötödik emeletre tornázzák fel magukat a szereplők a lift nélküli házban. A lifthiány kellemetlen a valóságban. Kellemes a színpadon. (…)

Neil Simon az irodalom felől nézve gyanús szerző. Legfőbb baja, hogy darabjai működnek. Sikeresek évtizedek óta. Elegendő ez lenézéséhez. Gondoljunk csak rá, hány elvérző becsvágyó drámaíró szellemi hullája hever színházak kézirattárának polcain, legkisebb reménye nélkül annak, hogy valaha is felújítaná bárki. (…)

Csak átnevezni kéne Simon műfaji meghatározásait. Valójában manhattani Volkstücköket írt, mint Goldoni Velencében, Nestroy a Theater an der Wienben, Nagy Ignác a pesti Nemzetiben, Molnár Ferenc a Vígben, Eduardo de Filippo a Teatro San Ferdinandóban nápolyi dialektuskomédiáival. Nem “általános” komikum foglalta el ezeket a színpadokat, hanem a színházépületet környező város felismerhető figurái, bogarai, szójárásuk, ruházkodásuk, szokásaik helyi drámácskái. 

A kérdés mindig az marad: sikerül-e eleven színházat előállítani a mégoly magas irodalomból, vagy a mindennapi sutaságokat, félszeg semmiségeket képesek-e a komédiások a játék hevében komikus bölcseletté tenni.” 

(Molnár Gál Péter)