Minden népnek megvannak a maga meséi, a maga hagyományai, kultúrája, mesefigurái, dallamai. De vannak témák, érzések, kérdések, amik minden nép kultúrájában, minden mesében és minden dalban közösek.

Egy vénséges vén szegény hontalan vándornak más sincs a tarisznyájában, csak a történetei. Évszázadokkal ezelőtt ő egy gyönyörű mese bölcs öregapó-figurája lett volna. És ma vajon mi lenne? Engednénk, hogy közénk telepedjen, és történeteivel megvilágítsa a lelkünket?

Ha engedjük, messzi földre, ismeretlen és mégis ismerős tájakra repít, és mesél szegénységről, gazdagságról, jólelkű és fösvény emberekről. Mesél féltékeny versenytársakról, reményt kereső és azt elvesztő férfiakról, harácsoló és önző vagy mértéktartó és dolgos feleségekről. Mesél arról, milyen fontos adni, figyelni embertársainkra, családunkra. Mesél a szeretet erejéről, és arról, hogy a belső békéért meg kell küzdeni. És ha megküzdöttünk, micsoda érték is az!

A Csiky Gergely Színház újra egy lélekmelengető mesével állítja meg egy kis időre a hétköznapok rohanó forgatagát, hogy felhívja kicsik és nagyok figyelmét az igazi értékekre. A népek-kultúrák dallamát Huzella Péter és Szilas Miklós idézi.