Jevgenyij Svarc naplójában a következőket olvashatjuk, 1942. április 17-i bejegyzéssel:
A művészet magában hordozza az igazságosságot, forma nélkül nem fejezel ki semmit, és minden, ami borzasztó, attól borzasztó, hogy formátlan és hazug. Senki sem térhet ki egy meghatóbb, jellemzőbb, nagyobb jelentőségű tett elől. Az irodalom sodrásába kerülve minden jelenség mint jelenség leegyszerűsödik. Akkor pedig már jobb mesét írni. Nem devalválja az igazságot, s az mégis több benne. 1934-ben, nem sokkal Hitler hatalomra jutása után alkotta meg Svarc szatirikus vígjátékát, amelyben váratlan politikai hangzást nyertek Andersen három meséjének motívumai. A három mese: A disznópásztor, A borsószem királykisasszony és A császár új ruhája.
Sz. Cimbal

...az írót az összes sárkányoknál, emberevőknél, árnyékoknál, hazug minisztereknél és zsarnok királyoknál jobban felzaklatta a jó emberek ellen kitervelt Rossz vagy a gonosz alapvetően értelmetlen filozófiája, az a tény, hogy az elkövetett bűn maguknak az elkövetőknek sem okozott örömet.
Nyikolaj Akimov