Ez ma már nem szégyen. A képmutatás divatos bűn, és a bűn, ha divatos, erénynek számít. Manapság a leghálásabb szerep az erkölcsös embert játszani. A hivatásos képmutatásnak hihetetlen előnyei vannak. Ez az a műfaj, ahol a csalásnak kifejezett respektusa van: ha rá is jönnek, akkor sem mer szólni senki. Minden más emberi gyarlóság szabadon támadható, de a képmutatás kiváltságos bűn. Betapasztja az emberek száját, és így fejedelmi büntetlenséget élvez. A színlelés külön társadalommá kovácsolja a játszma összes szereplőjét. Aki egyet megtámad közülük, az mindegyiket támadja. El se hinnéd, hány olyat ismerek, aki ezzel a taktikával leplezi korábbi botlásait. Hiába látod át az intrikáit, hiába tudod, ki is ő valójában, nem veszti el hitelét a világ szemében. Nem hagyok fel eddigi szokásaimmal, de mostantól óvatos leszek. Bírálok mindenkit, és csak magamról leszek jó véleménnyel. Ha bárki csak egy kicsit is megbotránkoztat, soha meg nem bocsátom. Az Ég képviseletében állok bosszút, hitetlenséggel vádolom ellenfeleimet, rájuk szabadítom a tolakodó vallási őrülteket, akik, anélkül, hogy tudnák, miről van szó, majd nyilvánosan támadják meg és sértegetik őket, önkényesen ítélkeznek fölöttük. Így húzhatunk hasznot az emberi gyarlóságból. Akinek van esze, az alkalmazkodik a század bűneihez.