Három isten érkezik Szecsuánba. Jó embereket keresnek. A döntés úgy szól: „A világ megmaradhat olyannak, amilyen, ha azoknak a száma, akik jóemberként képesek élni, megfelelő kvótát tesz ki a társadalomban." A keresés már-már kudarcot vall, amikor rátalálnak Sen Tére, az utcalányra…

Hányszor hallani, hogy akkora a baj, hogy már csak az istenek segíthetnek? S mihez kezdenek az emberek az isteni segítséggel? Egyáltalán: kik és milyen istenek döntenek, ítélkeznek felettünk, rólunk? Miről ismerszik meg a jóság? Vajon hol húzódnak a határai? Hol végződik a jó és kezdődik a rossz: egyáltalán, van-e egyik a másik nélkül? Hogyan legyünk jók? És mitől vagyunk jók? Milyen áron lehetünk önmagunkhoz is azok? Lehetünk-e jók és boldogok egyszerre? És Szecsuán valóban Szecsuán?