Bois d’Enghien, akinek állása nincs, de adóssága rengeteg, elhatározza, hogy sürgősen szakít szerelmével, a Párizs szerte híres énekesnővel, Lucette-tel, hogy feleségül vehesse Duverger bárónő lányát, aki csinos ugyan, de hozománya még csinosabb. D’Enghien azonban nem meri bevallani az igazat – inkább hazudik. Ám ahogy történni szokott, a kezdeti kis hazugságokból először hógolyók, majd lavinák támadnak, s a bonyodalmat tovább fokozza a tartásdíjért kuncsorgó volt férjek, betegesen féltékeny tábornokok, sikamlós kuplékat farigcsáló együgyű közjegyző-segédek, családtagok, inasok, házmesterek és rendőrök egyre őrültebb kavalkádja…

Vajon miért baj az, ha a Figaro egy szalonra eső példányszáma vetekszik egy újságosstand kínálatával? Milyen félreértésekhez vezet egy csokorba rejtett gyűrű? Milyen férjről álmodik Viviane, és milyen vőről a mama, Duverger bárónő? Miért fontos bútordarab a szekrény, és hány ajtó megléte szükséges feltétlenül egy igazi párizsi szalonban? Mi történik akkor, ha a szereplők számánál eggyel kevesebb a nadrágok száma, és hogyan lehet gondoskodni eme ruhadarab igazságos elosztásáról? Ki üldöz kit és miért? Miért bukkan fel folyton egy revolver, és vajon elsül-e?

Szex és pénz a tárgya Feydeau talán legfergetegesebb bohózatának, amely végig az alapkérdés körül forog: ki kit ad el, s ki adja el önmagát?