Mary Shelley klasszikus rémtörténetének hőse fölfedezi a titkot, hogyan lehet a halott testet életre kelteni. A kreatúra egy esős éjszakán megszületik; Frankenstein ráébred, hogy szörnyet alkotott, és magára hagyja a lényt.

A Frankensteinben a fizikai horror (a gyilkosságok, a szétmarcangolt vagy összefércelt testek) egybemosódik belső rémségeinkkel (a pusztító gyűlöletbe forduló szeretetvágy, a megszállottságba váltó ambíció): a széthulló személyiség éppúgy a kísérlet terepe, mint az összeilleszteni próbált test.

„A regény shakespeare-i léptékű tragédia. Frankenstein vétke kettős: olyan hatalmat akar, ami csakis Istenhez tartozik, ugyanakkor elmulasztja, hogy felelősséget vállaljon érte, miután felruházta teremtményét az élet szikrájával.” (Stephen King)

„Óriási felfedezése ellenére Frankenstein rászedett áldozat, a világban kóborol, ami már híjával van az erénynek (bár a gonosz lélek olvasott róluk). A reménység és a megbocsátás helyett csupán az emberek közti félreértés és a szörnyeteg veszedelmes félélete marad. A tudás nem garancia a boldogságra.” (Brian W. Aldiss)

A FRANKENSTEIN c. előadás ősbemutatóját 2011. február 5-én, a londoni Nemzeti Színházban tartották.