Végső soron csak meg kell nősülni az embernek – jelenti ki Podkoljoszin, udvari tanácsos. Hiszen ez az élet rendje, és a boldogság záloga.

Hála a házasságszerző asszonynak, Agafja Tyihonovna személyében menyasszonyjelölt is akad, igaz, kérők sora verseng a kezéért. Igen, mindenki nősülni akar, mindenki boldog akar lenni. S hogy ki mit vár a násztól? Van, aki a magány ellen küzd, van, aki franciás műveltségre, van, aki dús hozományra, s van, aki dús bájakra vágyik.

És mit akar az ara? Természetesen férjhez menni, de kihez? Kérőkből ugyan nagy a felhozatal, de milyen is a nagy Ő? És Podkoljoszin mire vágyik? Természetesen feleségre. Vagy mégsem?

S míg a vetélytársak kicsinyes, apró cselszövésekkel egymástól próbálnak megszabadulni, addig Podkoljoszin és az ara töpreng és mérlegel, lelkesül és kiábrándul, dönt és tétovázik, akar és mégsem akar. Mert egy házasságot mégiscsak alaposan meg kell fontolni, nem igaz?