A mosoly országa keleti koloritban gazdag zenés színházi mű, akárcsak Puccini Pillangóasszonya vagy Kálmán Imre Bajadérja.

A "különböző népek gyermekeinek szerelme" problémakör gazdagodik tovább a bőrszínek és a kulturális értékek sokszor nehezen összebékíthető konfliktusain keresztül ebben az operettben. A bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelme romantikus mesének tűnik, de a XXI. században - ha csak a kis Bhután állam uralkodójának és az ő magánéletének problémáit elemezzük - a helyzet szinte alig más. A lényeg a társadalom elvárásaiban, a különböző megfelelési szándékokban, és az egyén szabadságát oly sokszor korlátozó körülmények elfogadásában, vagy felrúgásában rejlik.

Igazi, minden kötöttséget elmosó szerelemről, s ugyanakkor a felelősségérzet fontosságáról mesél ez a gyönyörű dallamokban gazdag, sok humorral és játékkal fűszerezett darab.

A mosoly országa szívet-lelket bizsergető-melengető vallomás az ember dolgáról a világban, magánszemélyként és közszereplőként. Sok nevetés és tréfa mellett ez az operett azon ritka kivételek közé tartozik, melynek a vége nem igazi happy end... De, hát valljuk be, az se baj, ha néha szembesülünk egy megoldhatatlannak látszó helyzet gyötrelemeivel, s azért némi reménysugár a boldogságra talán még ebben az operettben is marad...