1910-ben a Vígszínházban mutatták be ezt a bravúros társalgási- és félreértés-vígjátékot, a főszerepekben olyan kiválóságokkal, mint Varsányi Irén, Csortos Gyula és Szerémy Zoltán. Molnár ekkor már egyáltalán nem ismeretlen pályakezdő, de kétségtelen, hogy A testőr sikere nagyban hozzájárult későbbi páratlan karrierjéhez. S ez nem is csoda, mert ebben a darabban Molnár minden olyan erényét megcsillantja, amiért igazán szeretjük: frappáns cselekményszövés, pompás dialógusok, remek karakterek, összehasonlíthatatlan humor és emberismeret. A testőr mindezek fölött ízig-vérig „színházi darab” – minden mondatából Molnár színház iránti rajongása sugárzik.

Az ünnepelt színész-házaspár szalonjában vagyunk. A férj, az országos hírű Színész barátjának, a Kritikusnak arról panaszkodik, hogy félti a házasságát; fél év nász után talán már meg is unta őt a felesége, a Színésznő – sőt, lehet, hogy az asszony már ki is szeretett belőle. Ilyenkor egy férfinek lépnie kell: vissza kell hódítania a feleségét. A Színész erre egy kissé bizarr, de hibátlannak tűnő ötletet talál ki: testőrnek öltözik, s így, a katonatiszt személyében kezd el udvarolni a saját nejének, illetve megpróbálja zavarba hozni, hűtlenségen kapni. El is kezdődik a nagy visszaszerző hadművelet, ám – ahogy az Molnárnál lenni szokott – nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy a Színész és a nézők sejtik…