Titokzatos dolgok történnek a Festő műtermében, aki egy öreg barátjától ajándékot kapott. Ez az ajándék ugyanis a messzi Keletről, a csodák földjéről való: egy gong, ami ha megszólal, elkezdődik a varázslat: minden, ami addig
megszokott volt, átváltozik; a tárgyak megelevenednek, életre kelnek.

Így történhet, hogy az ezeréves fa új hajtása, új reménysége, amit letört a szél, szeretné megtudni, hogy ki is ő valójában, ezért elindul világot látni. Útközben találkozik a Gombával, akitől megtudja, hogy ő, vagyis Ágacska leginkább az emberre hasonlít. Ágacska ezért nekivág, hogy megtalálja az embereket, de nem ám egyedül! Társai lesznek a korábban egymás ellen háborút viselő Dani kacsa és Berci béka, de velük tart a Pösze Egér is.

Mindannyian segítséget várnak az embertől: Dani kacsa nem akar egész életében kancsalítani, Berci béka, a hevesvérű hüllő nem akar egész életében nevetni a réges-régen torkán akadt horogtól, ami egyfolytában csiklandozza, Pösze Egér - aki ugyan nem fél senkitől, talán csak a macskától, egy kicsit - pedig azt szeretné, ha valaki kipótolná elveszített fogát, hogy ne kelljen egész életében pöszítenie.

Sok mindent átél együtt a kis csapat, míg végül mindenki vágya teljesülhet, míg Ágacskára is rátalál a szeretet és az élet, és megtudja a Festőtől, hogy hol is van az ő helye a világban, s hogy feleslegesen szomorkodik amiatt, hogy mégsem olyan, mint az ember, mert bizony az életet nem csak az ember birtokolja. A Festő azt is elárulja Ágacskának, hogy az volna az igazi baj, ha másnak kellene lennie, mint amilyen, ha nem lehetne önmaga.

De mire minden megoldódik, már mehetnek is mind tovább, mert várja őket vissza az elhagyott szép világ.