A darab:
Helyszínünk egy Adria-parti kisváros terecskéje, a hatvanas-hetvenes években, ahol megesik, aminek meg kell... E helyütt él-éldegél Don Tomao, az eladósorba került, enyhén beszédhibás gyermekét egyedül nevelő, ám a szerelem örömeit igen kedvelő atya, könnyűvérű szobalányával, szomszédjában egy magányos panziósnővel és a közepesnél valamivel gyérebb vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott kávézótulajjal. És akkor még nem is beszéltünk az idevetődő többiekről: a halmozottan hátrányos helyzetű vándormuzsikusról, az életunt milliomosról, a szentéletű bölcsről, akinek durva csuhája alatt érző szív dobog. Valamint a tűzrőlpattant debreceni lányról, aki születendő gyermekének nemzőatyját igyekszik fellelni eme kies olasz vidéken....
Tehát szerelem-szerelem és sláger-sláger hátán...
Az előadás:
Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end. Minden, amire vágyik a nagyérdemű közönség!
Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, lefegyverzően szórakoztató. És nem is kell benne többet keresni. A bájos és fordulatos történet azt szolgálja, hogy együtt dúdolhassuk az olasz világslágereket.
Az örökzöld melódiák megdobogtatják a szíveket. Mégpedig annak a nézőrétegnek a szívét, amelyik saját ifjúságára emlékezik a dallamok hallatán. Ugye sokan emlékeznek még Bobby Solo vagy Gianni Morandi nevére? És főképp az általuk énekelt dalokra?
Az Anconai szerelmesek meséjében a negyvenes, ötvenes középréteg a zenét hallgatja nosztalgiával, az ifjabbak a laza beszólásokat, a pikáns gesztusokat fogadják zajosan. Távoli és mégis közeli világ elevenedik meg. Ez ma nagy szó! A mindenfelől ránk zúduló kultúrapótlék-özön idején jó látni, hogy az eredendoen prózai színtársulat kiváló zenés színházzá is érik.
A Valló Péter ötletéből - olasz reneszánsz komédiák paneljeit felhasználó - Vajda Katalin által írott darab bővelkedik ismerős helyzetekben. A commedia del\' arte-elemeket kamatoztató, hagyományos vígjátéki mozzanatokat elővevő, s azokat amolyan magyaros, ungherese szafttal leöntő sztori alkalmat nyújt az alkotóknak arra, hogy amúgy istenigazából kitombolják magukat.
A dinamikus rendezés engedi érvényesülni a vérbő olasz komédiák sodrását, a talján-magyar \"love-story-t\"...
Egy kedves olasz kisváros életszereto alakjai elevenednek meg:
TOMAO NICOMACO, ANCONAI POLGÁR, a nagytermészetű, szívügyekben még mindig naprakész, ám a magyar leányért lángra lobbanó, korosodó amoroso;
DORINA, TOMAO HÁZVEZETŐNŐJE, a szerelmes, férfifaló házvezetőnő;
AGNESE, a hajdani érzéki örömöket már csak hírből ismerő, elvirágzott szépségű panziótulajdonos;
GIOVANNI, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló, saját ristorante után ácsingózó, kétbalkezes cukrász;
és az ifjú szerelmespárok,
LUCI, TOMAO LEÁNYA, aki dadog s tettetett idegbajjal is küzd és párja LUIGI DEL SORO az akkordjaival udvarló vándormuzsikus;
LUCREZIO, EGYETEMI HALLGATÓ, aki öngyilkosságra készülo, depressziós milliomos, aki kedvese elvesztése miatt akar végezni magával, ám minden jó, ha jó a vége: előkerül szíve választottja, DRUSILLA is.
Az utolsó boldog pillanatokban minden megoldódik: VIKTÓRIA, a debreceni illetoségű magyar lyány (talpig népviseletben) nemcsak születendő gyermeke apját leli meg Anconában, hanem még valaki mást is…

A nosztalgia-mese, azt mondja, amit már mindenki ismer: \"a szerelem mindent legyőz\", a produkcióban, amelyben zene és tánc, játék és ének mégiscsak a színház csodájáról szól, arra gondolhatunk: lám-lám, milyen szép is, ha van egy világ, legyen akár Anconában, ahol minden megoldódik, ahová az élet csak amúgy szőrmentén szüremkedik be, ahol amor omnia vincit...