A múlt századelő lázas, izgága párizsi élete egyszerre beköltözik egy fiatal özvegy szalonjába, ahol mindenki kétségbeesetten keres egy végrendeletet. Nagy a felfordulás, de a végrendelet nem kerül elő, ezért a ház építésze és az albán trónörökös szeretője szövetséget köt egymással és egy csodagyermek megszületésén fáradozik, ám egy szigorú magzatfelügyelő színre lép, és keresztezi tervüket. Bonyolítja az ügyet, hogy a divatdiktátor legújabb kollekciójának gyászruhaterveit valaki ellopja, a szobalány pedig kokottnak áll, és az ügyefogyott spanyol rendőrtiszt hiába kergeti az özvegy világutazó szerelmét, mert ő az óceán túlpartjáról küldözgeti drótnélküli táviratait. A Földet már 65 nap alatt meg lehet kerülni, Liverpooltól New Yorkig már csak 6 nap az út, de egy gyermek megszületéséhez még mindig 9 hónapra van szükség…

A francia szerzőpáros Paul Gavault és Robert Charvay mesterien szövi a fordulatos cselekmény szálait, és bár a szerzők, szereplők neve is idegenül cseng, de csukott szemmel is felismerjük a fordító Molnár Ferenc stílusát és humorát, akinek fordításában 1903-ban mutatta be a darabot a Vígszínház.

Paul Gavault francia vígjátékíró, színikritikus többnyire társszerzővel írta színdarabjait, melyeket a múlt század elején sorra mutattak be Magyarországon. A mára már nagyrészt elfeledett bohózatok közül többet is Molnár Ferenc fordított le kiváló stílus- és formaérzékkel a Vígszínház számára, így az X asszonyt, a Flirt nagysámot és A csodagyermeket, mely 1903. június 1-jén került színre a Vígszínházban Hegedűs Gyula, Varsányi Irén és Góth Sándor főszereplésével. Az előadásra így emlékszik vissza évekkel később a Hét kritikusa: „…tiszteletreméltó, illedelmes, jól fésült és higgadt franczia morálfilozófia lengi át Gavault és Charvay művét, azonkívül feltalálható benne az a trenírozott ésszel kigondolt, véletlenekből s meglepetésekből összeszerkesztett bonyodalom, amit a jobbfajta francziák a mancsettájukból ráznak ki… Ebben a darabban játszott Hegedűs, a nagy, meleg, aranyzománczú kedély nagy művésze, ebben a darabban egységes és gazdag volt a Vígszínház jól bejátszott társulata, ebben a darabban nagyon szép díszletek láthatók, tehát ennek a darabnak nagy, úgynevezett kasszasikere volt.\"
Az előadásnak valóban nagy sikere lehetett, hisz húsz év múlva felújították, és Hegedűs Gyula ebben a változatban is szerepelt, de partnerei immár Makay Margit és Kertész Dezső voltak.
1969-ben Valami mindig közbejön címmel, Szenes Iván átdolgozásában a József Attila Színház is bemutatta A csodagyermeket Voith Ági, Bodrogi Gyula és Benkő Péter főszereplésével.
Az akkori kritikákban a francia bohózat sikamlósságát, cinikus világnézetét, „poshadt morálját\" bírálták, épp azt, amitől a dráma ma is élő és izgalmas lehet a színpadon.
Mert A csodagyermek fordulatos története valóban a feslett erkölcsökről, a pénzre váltható szerelemről és a gátlástalanságról szól, de bájos, szellemes, szeretnivaló módon. Szereplői esetlenek és esendők, kicsinyesek és nagyvonalúak, őszintén szeretnek, és közben lelkiismeretesen hazudnak.
Elise Moulurey fiatalon megözvegyül, de az erényes asszony lelkét ennél sokkal nagyobb gond terhe is nyomja: súlyos összeggel tartozik Croche-nak, az építésznek, ám férje érvényes végrendeletének értelmében a hatalmas vagyon - utód híján - egy francia kisvárosra száll. Elise tehát koldusbotra jut, hacsak nem kerül elő valahonnan egy új végrendelet, mely a korábbit érvényteleníti, vagy nem bukkan fel valahonnan, illetve nem születik gyorsan egy utód. Elise és Croche választhat, mi az egyszerűbb megoldás számukra: megtalálni egy végrendeletet, melyről nem tudni, hogy valóban létezik-e, vagy kitalálni egy utódot, melyről biztosan tudni, hogy nem létezik. Egyelőre.