A költő részben kiadatlan naplója alapján, egyéb művei felhasználásával követjük nyomon életének 1938 és 1943 közötti szakaszát.

„Mi lesz most azzal, aki míg csak él,

Amíg csak élhet, formában beszél?”

„Az ember tiltakozzék, mondjon nem-et az egészre, de ne altatóval.” (1938.IX.28.)

„Dobd el a rémes újságot, vidám fehér felhőt lenget a Notre-Dame…” (Párizs, 1939.VII.22.)

„Hajnalig nem tudtam elaludni. Most már tudom, hogy miért… Megfeküdte gyomromat a világ.” (1939.IX.1.)

„Gyönyörű ősz van, pedig a lengyeleknek eső kellene!” (1939.IX.11.)

„Borzalmas az a tudat, hogy tudjuk, hogy hová temetnek, ha minden rendben megy.” (1940.II.16.)

„Fogoly vagyok. S ha néha azt kiáltja valaki: Európa! – mintha azt kiáltaná: Afrika!” (1939.IX.28.)

„Ezt az egészet csak meleg és büdös kollektivitásban lehet kibírni, veszekedés, röhögés, al- és felhangok közepette.” (1940.X.5.)

„Mi a magyar? Olvassátok Aranyt és Petőfi-Petrovicsot!” (1941.II.2.)

„A kutya ugat, a macska nyávog, a költő ír.” (1941.IV.4.)

„Magyar költő vagyok, és nem érdekel, hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek.” (1942.V.17.)

„Behívtak. Abbamarad a La Fontaine-fordítás. A hazának nincs szüksége rá…” (1942.VII.1.)

„Az őrültek háza teljes üzemben.” (1942.X.9.)

„Teljesen elvesztettem a fejem. Tajtékzom, mint néha otthon.” (1942.XI.10.)

„Hát a Múzsa? Te! Hát nem kell, hogy verset írjak? Úgyis jó.” (1943.II.19.)