Roberto Bolaño a Vad nyomozókat a nemzedékéhez írt szerelmes levélnek nevezte. A latin-amerikai irodalom sztárja 1998-ban adta ki nagyregényét: az életrajzi elemeket és a zabolátlan fantáziavilágot ötvöző történetben egy hetvenes évekbeli, mexikóvárosi, underground költőmozgalom életébe pillanthatunk be, amelyből egy évtizedeken és kontinenseken átívelő, krimiszerű utazás bomlik ki. A szerelem és a költészet, a bulik és a manifesztumok, a szexuális kalandok és az irodalmi reformtörekvések kaotikus sodrása akkor vesz fordulatot, amikor Ulises és Arturo megszöktetnek egy prostituáltat, és nekiindulnak északnak. Miközben a rég eltűnt Cesárea Tinajeno költőnőnek próbálnak a nyomára bukkanni, elvesznek a Sonora-sivatagban – sokáig nem térnek vissza Mexikóba, helyette feltűnnek többek között Izraelben, Párizsban, Barcelonában, Bécsben és Libériában is. Abszurd és hátborzongató kalandokon keresztül próbálnak otthont találni városokban és emberekben – szenvedélyes jelenléttel, mégis láthatatlanul.