Hap és Hep két egyszerű ember, két jóbarát, akik minden péntek éjszaka gyalog teszik meg az utat a vasútállomástól hazáig, mert a vonat késése miatt lekésik az autóbuszt. Ugyanez ismétlődik minden héten, tíz, száz, ezer péntek éjszakán keresztül, ők pedig hazafelé bandukolva mindig arról ábrándoznak, hogy milyen jó volna fontos embernek lenni. Aztán egyszer csak, váratlanul, velük is történik valami...

Đorđe Lebović vajdasági szerb író, aki műveiben sokat foglalkozik a sorsszerűség, a véletlen, a szabadság és egyéni felelősség kérdéseivel. Az ezredik éjszaka (1959) című mesejáték a középkori moralitások műfaját idézi, de amíg a moralitások hősének a rá váró kísértések közepette csak önmaga lelki üdvösségéért kellett helyesen döntenie, Lebović két kisembere az egész világot szeretné jobbá tenni. A történet egyszerű és vidám, de ezzel együtt már-már bántóan tiszta tükröt tart az emberi létezés alapvető ellentmondásosságának.