Színházak
Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
Forgách AndrásHALNI JÓ!
– gonosz bohó –
különös körülmények között elhalálozott és mégis él
Az előadást csak 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk
- Cukor Jenőföldhivatali előadóSzakács László
- Koncz KálmánállamtitkárPálffy Tibor
- GázrendőralezredesKolcsár József
- HelófőtörzsDerzsi Dezső
- BalogőrmesterNagy Alfréd
- LeolvasónőBenedek Ágnes
- Magyar gengszterPálffy TiborErdei Gábor
- HullaszállítóDiószegi AttilaKónya-Ütő Bence
- ClaudiabejárónőGajzágó Zsuzsa
- Elviraelvált feleségBenedek Ágnes
- Kínai gengszterDiószegi AttilaKónya-Ütő Bence
- Olajos Alajos hullájaDerzsi Dezső
- rendezőVictor Ioan Frunză
- díszlettervezőAdriana Grand
- jelmeztervezőAdriana Grand
- dramaturgCsomós Tünde Timea
- súgóGazda Szende
- ügyelőVeress Zsóka
- a rendező munkatársaCsomós Tünde Timea
Forgách András Halni jó! című műve Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála című groteszk komédiája alapján íródott, viszont a történet a mai Budapestre, egy körgangra kerül. A cselekmény helyett a nyelv lett Forgách drámaírói (adaptátori, színpadra-írói, fordítói) eljárásának főszereplője. "Az író a cselekményt bravúrosan vezeti a realitás fölött, a röhögtető és a siralmas képtelenségek határán, közben pedig fantasztikus nyelvi leleménnyel beszélteti a szereplőket. Igazi szellemességeket kever úgy rossz viccekkel. Rímes klapanciákat, klasszikus idézeteket és agyonkopott közhelyeket adagol úgy, hogy rendre célba találnak: hol első szándékból, hol mandinerből. A szellemesség a helyzetet leplezi le, a rossz vicc, a közhely, klapancia meg azt, aki mondja.” (Zappe László)