Tadeusz Słobodzianek 1992-ben született darabja megtörtént eset alapján íródott. Az 1910-es években Éliás Klimowicz fehéroroszországi parasztember zarándokútra indul a „csodatevő pópához”, hogy ketten, közös imával megszabadítsák a környéket az ott grasszáló hírhedt rablógyilkostól. Miközben Éliás úton van, a rabló meghal, s ezt az eseményt a közeli falvak lakói csodaként értelmezik. Mivel akkoriban a környéken már számos „Szűzanya” és „Keresztelő Szent János” működik, a történtek után Éliást is szentként – Ilja prófétaként – kezdik tisztelni. Lassanként elterjed, hogy Ilja maga a másodjára földre eljövő Jézus Krisztus, ezért a falusiak fejükbe veszik, hogy „hozzásegítik” a Messiást újbóli feltámadásához. Szétosztják egymás között a bibliai történet szerepeit s elindulnak, hogy keresztre feszítsék a prófétát, s ezáltal együtt üdvözülhessenek a Megváltóval.

 

A fordító, Pászt Patrícia írja: „A történet nem keresztény traktátum, jóval inkább a napjainkra is oly jellemző egyetemes elhülyülés és primitivitás tablója, az emberi sötétség és korlátoltság karikatúrája; az emberség és józan ész manifesztuma az általánosan terjedő szűkagyúság, ostobaság és manipuláció felett.

 

A hat új színész közreműködésével felújított előadás bemutatója 2010 március 9-én volt a színház Kamaratermében. Bár a felújításnak anyagi okai is voltak, az alkotók elsősorban azért tűzték újra műsorra az előadást, mert az elmúlt kilenc év alatt felnőtt egy újabb generáció, amelynek nem volt alkalma látni ezt a produkciót. Az aktualitásából máig mit sem vesztett Ilja próféta csak a diákok számára bérletes előadás.