Számok és számok – beszélgetés Szűcs Miklós direktorral
Garancsi ÁgnesAz évad lezárásaként az igazgatóhoz fordultunk, hogy kiderüljön, mennyire elégedett az elmúlt szezonnal, illetve mik a tervei a következőben.
- Mikor fejeződtek be az előadások idén? Mely darabok lettek a kedvencei a most bemutatottak közül?
- Júniusban fejeződött be az évad nálunk. A korábbi évekhez képest viszonylag kevés, nyolc bemutatónk volt ebben a szezonban. Kilenc-tíz premierünk szokott lenni, de volt, hogy tizenkét új darabunk is szerepelt a műsorban egy évadon belül. Takarékossági okok miatt van ez: sajnos minden évben egyre kevesebb pénzünk van, nemhogy legalább az infláció mértékében növekednének a bevételeink… Két premierünk volt a Tivoliban – az Anna Kareninát meg is hívták a POSZT-ra. Az Ericcson Stúdióban az Amy világa sikerült a legjobban. A Shure Stúdióban bemutatott Durr bele! című előadást én sokakkal ellentétben nagyon jónak tartom, fontos mondanivalóval bír. A Világtalanok pedig vitán felül egészen kiváló. 626 előadást tartottunk a három helyszínen, ami nagyon soknak számít, de figyelembe kell venni, hogy egyik nézőterünk sem túl nagy. A három játszóhely között nagyjából egyenlő arányban oszlottak el az estek.
- Ez tényleg kiugróan soknak hangzik…
- Jó néhány előadás meg is haladta ebben az évadban a századik, esetenként a százötvenedik előadásszámot: a Honderű, A vágy villamosa, Amerikai Elektra, Emberbarát, Sóska, sültkrumpli, Amit a lakály látott, Bűn és bűnhődés… Annak ellenére, hogy a fizető nézők aránya általában száz százalék körül van, a gazdasági helyzetünk mégsem túl rózsás. Míg az önkormányzatok színházai megkapták a tavalyi áfa-kompenzációt, a minisztériumi színházak nem. Nem másokra irigykedek: nem nekik van több, hanem nekünk kicsi a bevételünk.
- Mik a tervek az őszi kezdésre?
- Szeptember elején lesz az első bemutatónk, októberben pedig egy hétre két darabunkkal Tel-Avivba utazunk, majd egy ottani színház jön hozzánk vendégjátékra. Első premierünk, a Maude és Herold, majd Eperjes Károly főszereplésével készül a Mórusz Tamásról szóló darab. A Tivoli az első bemutatója a Hamletben lesz. Sopsits Árpád is fog előreláthatólag rendezni… Kiss Csaba új saját darabját – címe: Tahiti - Cserhalmi Györggyel a főszerepben fogja megrendezni maga a szerző. Tervezünk még egy egészen különleges Három nővért is.
- Változik-e valami a társulat összetételében?
- Senki nem megy el tőlünk, évek óta nagyon stabil a közösség. Nemcsak a színészek, hanem a műszak körében is. Összesen mintegy harminc színész tartozik hozzánk, és évek óta nem sok változás történt. Én örülnék egy kis vérfrissítésnek, de jól esik, hogy nem akarnak elmenni tőlünk a színészeink, sokan azt mondják, a többi teátrumhoz képest itt a legjobb a hangulat.
Híresek vagyunk arról, hogy legalább ugyanannyi vendégművészt foglalkoztatunk, mint társulati tagot: de három játszóhellyel és ennyi előadással ezt így is kell. Így szerepel nálunk Törőcsik Mari, Eszenyi Enikő, Szervét Tibor, Haumann Péter, Kováts Adél, Benedek Miklós… Nem is tudom felsorolni. És ez nem okoz féltékenységi problémákat, mert a társulat tagjai is sokat játszanak, és nem is rossz szerepeket.
- Sok színészével beszéltem, akik hiába szeretnék, képtelenek pihenni a nyári előadásszünet alatt, mert szabadtéri előadások, forgatások várnak rájuk. Ön hol tölti ezt a néhány hetet?
- Nyáron nem szoktam elhagyni az országot: minden évben a Balatonon, közvetlen a vízparton pihenek. Novemberben és februárban szoktam elutazni messzebbre, és akkor rendszeresen az Egyenlítő közelébe.
- Júniusban fejeződött be az évad nálunk. A korábbi évekhez képest viszonylag kevés, nyolc bemutatónk volt ebben a szezonban. Kilenc-tíz premierünk szokott lenni, de volt, hogy tizenkét új darabunk is szerepelt a műsorban egy évadon belül. Takarékossági okok miatt van ez: sajnos minden évben egyre kevesebb pénzünk van, nemhogy legalább az infláció mértékében növekednének a bevételeink… Két premierünk volt a Tivoliban – az Anna Kareninát meg is hívták a POSZT-ra. Az Ericcson Stúdióban az Amy világa sikerült a legjobban. A Shure Stúdióban bemutatott Durr bele! című előadást én sokakkal ellentétben nagyon jónak tartom, fontos mondanivalóval bír. A Világtalanok pedig vitán felül egészen kiváló. 626 előadást tartottunk a három helyszínen, ami nagyon soknak számít, de figyelembe kell venni, hogy egyik nézőterünk sem túl nagy. A három játszóhely között nagyjából egyenlő arányban oszlottak el az estek.
- Ez tényleg kiugróan soknak hangzik…
- Jó néhány előadás meg is haladta ebben az évadban a századik, esetenként a százötvenedik előadásszámot: a Honderű, A vágy villamosa, Amerikai Elektra, Emberbarát, Sóska, sültkrumpli, Amit a lakály látott, Bűn és bűnhődés… Annak ellenére, hogy a fizető nézők aránya általában száz százalék körül van, a gazdasági helyzetünk mégsem túl rózsás. Míg az önkormányzatok színházai megkapták a tavalyi áfa-kompenzációt, a minisztériumi színházak nem. Nem másokra irigykedek: nem nekik van több, hanem nekünk kicsi a bevételünk.
- Mik a tervek az őszi kezdésre?
- Szeptember elején lesz az első bemutatónk, októberben pedig egy hétre két darabunkkal Tel-Avivba utazunk, majd egy ottani színház jön hozzánk vendégjátékra. Első premierünk, a Maude és Herold, majd Eperjes Károly főszereplésével készül a Mórusz Tamásról szóló darab. A Tivoli az első bemutatója a Hamletben lesz. Sopsits Árpád is fog előreláthatólag rendezni… Kiss Csaba új saját darabját – címe: Tahiti - Cserhalmi Györggyel a főszerepben fogja megrendezni maga a szerző. Tervezünk még egy egészen különleges Három nővért is.
- Változik-e valami a társulat összetételében?
- Senki nem megy el tőlünk, évek óta nagyon stabil a közösség. Nemcsak a színészek, hanem a műszak körében is. Összesen mintegy harminc színész tartozik hozzánk, és évek óta nem sok változás történt. Én örülnék egy kis vérfrissítésnek, de jól esik, hogy nem akarnak elmenni tőlünk a színészeink, sokan azt mondják, a többi teátrumhoz képest itt a legjobb a hangulat.
Híresek vagyunk arról, hogy legalább ugyanannyi vendégművészt foglalkoztatunk, mint társulati tagot: de három játszóhellyel és ennyi előadással ezt így is kell. Így szerepel nálunk Törőcsik Mari, Eszenyi Enikő, Szervét Tibor, Haumann Péter, Kováts Adél, Benedek Miklós… Nem is tudom felsorolni. És ez nem okoz féltékenységi problémákat, mert a társulat tagjai is sokat játszanak, és nem is rossz szerepeket.
- Sok színészével beszéltem, akik hiába szeretnék, képtelenek pihenni a nyári előadásszünet alatt, mert szabadtéri előadások, forgatások várnak rájuk. Ön hol tölti ezt a néhány hetet?
- Nyáron nem szoktam elhagyni az országot: minden évben a Balatonon, közvetlen a vízparton pihenek. Novemberben és februárban szoktam elutazni messzebbre, és akkor rendszeresen az Egyenlítő közelébe.