A francia író nem darabjairól, sokkal inkább regényeiről és esszéiről híres, ennek ellenére vonzotta a színház, annyira, hogy a Dreyfus-ügy katarzisa után a tömegekhez közelálló színház megnyitását tervezte (Le Théâtre du Peuple) ahol a \"Hit és Forradalom drámáit\" adták volna elő. Az I. világháború idejére már világhírű író, A dulakodás fölött c. röpiratában az európai ifjúság lemészárlása ellen tiltakozik, ettől fogva joggal tekintette az értelmiség egyik szellemi vezetőjének. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet a Vöröskeresztnek adományozott. Az 1917-es forradalmat érdeklődéssel fogadta, és megpróbálta a közvetítő szerepét betölteni a polgárság és a forradalmian gondolkodó emberek között. Színpadi műveinek nagy része is forradalmi ciklust alkot.

Legtöbbet játszott darabja a SZERELEM ÉS HALÁL JÁTÉKA is a forradalmi gondolatokat elfogadó, mégis annak áldozatává váló tudós szellemi Canossa járását mutatja be.