Színházak
Szentendrei Teátrum
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 1998/1999
- 1992/1993
- 1987/1988
- 1970/1971
Kripli Mari
- Jászai MariLázár Kati
- rendezőLázár Kati
- látványBánki Róza
- munkatársGyalog Eszter
Megnéztem Katit egy előadásban, kapott valakitől egy csokor óriási kardvirágot, segítettem neki az autóig, kérdezgettem, min dolgozik, miket tervez. Mielőtt beszállt, sóhajtott egy hatalmasat. - Megcsinálom a Jászait. Muszáj.
Jó ötletnek tűnt, hogy beszállok.
Nekiestem a Jászai összes-nek, napló, emlékezések, levelek, aztán az életrajzok, „Így élt…”, stb. Találtam valami korabeli hatásvadász ponyvaregényt is a nagy szerelemről, végül megszereztem Plesch önéletírását is angolul – csak ez izgatott, ez a szerelem, vajon ki ez a „Hansele”, nekem Jászai élete erről szólt, úgy tűnt, ezzel teljesedett be… Beleszerettem Plesch Jánosba.
Kati dühös lett. - Az egy piti csaló, egy senki gazember, végig kihasználta, hát hazudott, csak a nemesség kellett neki, Jászainak csak egy végső csalódás volt, egy fájdalommal több!
Én a végsőkig védtem Jánost, ha hazudott is, nélküle sosem lett volna ez az asszony önmaga, addig két méterrel volt magán kívül végig, és ott a szerelmeslevél, hát ő maga írja le a legpontosabban, hogy megérte, minden megérte… - Ugyanmár! Az egy nyálas, hömpölygő giccs! Nem igaz! Nyilván ez egy mantrázás a terápiában, valami meditáció szövege, semmi más!
Sokat beszélgettünk, közben összeraktam én is egy verziót, Kati elvetette, nekiesett újra az eredetinek, szétszedte, összeraktuk megint, akkor már egyedül is tudott email-ben csatolni, átlküldte a „hiteles” verziót, kipucoltam, kinyomtattuk, de nem volt elégedett.
- Kati, csak hogy tudjak igazodni valamihez: Mi a te mondanivalód ezzel az anyaggal?
- Hát a fájdalom! … Hogy ez nem én vagyok! … Hogy én nem vagyok! … Hogy ami én vagyok, azt nem merem, mert gyáva, gyáva, gyáva, nyomorult az ember!
Ültem, bámultak a cicák. Rendben. Értem.
Pár hét csönd. Aztán izgatottan hívott. - Újrakezdtem az egészet. Elölről. A szerelmi kínlódás a keret, abba szövöm bele a többit. Nagyon jól haladok, ez lesz a jó! Nemsokára átküldöm!
Átküldte, elolvastam. Elengedtem. Innentől csak a korrektúrához volt merszem, a többi már az övék volt.
Gyalog Eszter
2014. 11. 13. Spinóza Színház