- Hogy érezte magát a nagyon fontosnak mondott második előadáson?
- Nem vagyok még teljesen elégedett, bár sem ezzel, sem a premierrel sem volt semmi igazi probléma. Hosszúnak mondták, de nem az előadással volt a baj – óvtak tőle, hogy húzzak belőle – hanem a kényelmetlen ülés miatt. A közönség gyakran nem bírja „fenékkel” a produkciót. Egyébként már így is háromnegyed órát húztam belőle.
- Milyen hatással van a közönségre a „Több őrült naplója”?
- Férfiasan bevallom, de sajnos sem a premieren, sem a második előadáson nem a szokott közegemben voltam. De mégsem vagyok teljesen őrült – a nagyjából százfőnyi közönségnek mintegy a negyedének rezdüléseiből, szeméből, mosolyából, együttérző csendjeiből, a figyelmükből csalhatatlanul érzem, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Sajnos az elmúlt harminc-ötven év média-elhülyítésének vagyunk az áldozatai. A korábban itt játszott Lyukasóra című műsorommal egy óra alatt húsz-negyven évet lefaragtunk ebből a hátrányból. Én egy akupunktúra vagyok. Egy olyan tűszúrás, amivel mindenkinek kihozom a saját egyéniségéből a jobbik énjét. Ellentétben a médiával, ami érzéketlenné tesz minket, és nem terheli meg az agyat. Többrétegű az előadásom. Vannak harsány, szaftos, nevettető számok, vannak könnycsalogató, megrendült részek, és vannak ízlelgetni való gondolatok. Két fiatal úgy fogalmazott, hogy ha nem is figyelnek, vagy nem is értik pontosan, hogy mire utalok, a műsorom hangulata magával ragadta őket.

- Változik az egyes előadások műsora?
- A sorrend nagyon sokat számít, egyes poénok átértékelődhetnek, ha nem a helyükön vannak, ezt ki kell tapasztalni. Volt például egy tuti ásznak szánt számom a második rész vége felé, de nem úgy szólt, ahogy szerettem volna, részben azért sem, mert nem volt meg a megfelelő szövegbiztonságom. Ha látja rajtam a közönség, hogy egy poént szeretnék elfogadtatni, akkor van bennük egy egészséges ellenállás: csakazértse! Ezért el kell esetleg altatni, nagyon flegmán és fapofával ejteni. Az is okoz eltéréseket, hogy az előadások előtt fél hétkor megnézem a híreket a színház előterében, és ha valami olyat hallok benne, amit be tudok illeszteni az előadásba, akkor természetesen utalok rá.
- Miért éppen a Kamaraszínházban mutatta be ezt az előadást?
- Franz Kafkát megkérdezték, hogy miután éjszakánként írja a könyveit, miért dolgozik nappal jogászként olyan lelkileg megterhelő esetekkel, mint az első világháború rokkantjainak ügyei. Azt válaszolta: „Mert a főnököm meg van elégedve velem.” Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója, a Napkeltében látott velem egy interjút, majd elkérte a telefonszámom a szerkesztőségből. Akkoriban már kaptam ajánlatot a Mikroszkóptól, az RS9-ből, beszéltem Jordán Tamással is róla, hogy visszatérek a színpadra. A Kamaraszínházban havonta két-három alkalommal van lehetőségem fellépni, és ez éppen egészséges mennyiség belőlem, aki talán egy fügéhez vagyok hasonlatos, amit desszertként fogyaszt az ember. Jó a híre az estnek, fogynak a jegyek, szerencsére sikeresen sült el a premier különleges attrakciója: Molnár Gál Péterrel felolvastattam az egykor rólam írt ügynöki jelentését, ami hatalmas tetszést aratott.