A konkrétan meg nem nevezett Dél-Amerikai országban játszódó lélektani krimi, A Halál és lányka rendezője szerint nem szabad a szőnyeg alá söpörni a sokak számára fájdalmas történeteket. A Kamaraszínház háromszereplős darabjában Doktor Miranda feltűnésével egy fiatalasszony régi, börtönben elszenvedett kínzásának emléke tér vissza.
- Miért éppen Szilágyi Tibort, Horváth Lilit és Törköly Leventét választottad a darabhoz?
- Szinte pillanatok alatt állt össze a kép. Amikor eldőlt, hogy a Kamaraszínházban megrendezem ezt a darabot, a direktor külön felhívta a figyelmemet arra, hogy Szilágyi Tibor is a társulat tagja, azt sejtve, hogy nem tudok róla. Egy régebbi munka miatt mi jól ismertük egymást, így szívesen kértem fel, annál is inkább, mivel Tibor komoly sztárszínésznek számít, a személye nagyon jót tesz a darabnak. - Ezek szerint nem sokat gondolkodtál rajta, hogy elfogadd Szűcs Miklós sugallatát?
- Nem, Doktor Miranda ügyében egészen egyértelmű volt a szereplőválasztás. A női főszereplőnél is az első pillanattól kezdve Horváth Lili volt a jelöltem. Az eredeti történetben ő nagyjából negyvenéves, de fiatalabbá akartam tenni. Lilit sok különböző előadásban láttam, úgy éreztem, hogy szót fogunk érteni. Törköly Levente személye talán a legérdekesebb döntés a három közül: a figura belső tulajdonságai és külső megjelenése között egyfajta disszonanciára törekedtem, így kapott a feleségénél több évvel idősebb értelmiségi, entellektüel úr markos testőr-külsőt. Hiszen látszólag ő a legkeményebb férfi, a történetben viszont a legképtelenebb döntési helyzetbe kényszerül, bizonytalan lesz, és cseppet sem tűnik határozottnak. - A nézők számára sem derül ki végül, hogy mi is történt pontosan…
- Így van, a szerző úgy írta meg, hogy a közönség számára nem dől el véglegesen a darab fő kérdése. Az előadás ezért valóban kétértelmű, de a női szereplő, Paulina szempontja világos lesz a végére. A férje mindkét oldalt felméri, és nagyon nehéz helyzetbe kerül, mert a saját érdeke azt diktálja, hogy ne derüljön fény az igazságra. Érdemes végiggondolni, hogy a három ember összecsapásában milyen lehetőségek vannak. - A történetből Roman Polanski rendezett filmet jó tíz évvel ezelőtt Sigourney Weaver, Ben Kingsley és Stuart Wilson főszereplésével. Hatott rád ez az alkotás, befolyásolt a darab színpadra állításakor?
- Szeretem ezt a filmet, a legnagyobb mértékben abban hatott rám, hogy a segítségével rájöttem, nem szabad elfelejteni ezt a témát. 1996-ban láttam először, azóta foglalkoztat a történet. Rendszeresen olvasom a Chilével kapcsolatos híreket a magyar sajtóban, és folyamatosan látom a tudósításokat a több évtizedes bűnök felderítésével, kivizsgálásával kapcsolatban. A mai napig nem lezárult ügyek ezek, és úgy érzem, meg kell nézni, hogy mik a most is érvényes, vonatkozó felhangok. A magyarországi ügynökbotrány is megerősítette, hogy van aktualitása témának itthon.
