- Az évadban az utolsó bemutatód a Nyolc nő volt, alig néhány előadás ment le belőle. Ennyi idő elég volt, hogy összeszokjatok?
- Mindenki jól érzi magát benne. Szerintem ez egy abszolút néződarab, nem bonyolult, jól követhető, és sokat lehet nevetni közben. Jó egy ilyen kicsit könnyedebb előadás. Lesz egy felújító próba szeptemberben, azt gondolom, az elég lesz ahhoz, hogy minden újra a helyére kerüljön.
- Ebben az előadásban szinte végig, mind a nyolcan a színpadon vagytok, ami nehézzé teheti a játékot.
- Ez azon múlik, hogy hogyan vannak egy darab alapjai lerakva, és ezt bizony nagyon jól összepróbáltuk. Valóban kicsi a színpad, alaposan ki kellett találni, hol mi történik, hiszen a néző oda figyel, ahol valaki mozdul egyet. A rendező, Szegvári Menyhért nagyon jól kigondolt minden részletet.

- Nem lehetett számára kis kihívás ez a munka, hiszen ezen a nehézségen kívül az ő feladata volt az is, hogy „megzabolázzon” nyolc teljesen különböző karakterű hölgyet is.
- Ha nem is találta meg mindenkivel a hangot, a szakmai kapcsolat mindenkivel jól alakult. Itt profik, úgy értem, hivatásos színészek dolgoztak, mindenki a legjobbat akarta kihozni az előadásból, és ez csak úgy megy, ha mindenki teszi a dolgát.

- Gondolkodtál-e már rajta, hogy mi lennél, ha nem színész?
- Ez nehéz kérdés, mert régóta ez volt a fejemben, és a főiskola után pedig végképp nem tudok mást elképzelni… Nem is tudom, talán tolmács. Az angol és a francia nyelvvel dolgoznék szívesen.
- Nyárra, illetve a következő évadra mik a terveid?
- Próbafelvételekre megyek, amiből sosem lehet tudni, hogy mi sül ki. Egyébként a családdal nyaralunk, pihenünk, amikor a férjem is ráér. A jövő évadról még nem tudok semmit, az augusztusi társulati évadnyitón derülnek majd ki a konkrétumok.