A Száz év magány az egyik legcsodálatosabb könyv, mely 1967-es megjelenése után szinte egy csapásra vált generációk egyik meghatározó olvasmányélményévé.

A regény nem-csak a világhírt, hanem késõbb az egyik
legnagyobb elismerést, az irodalmi Nobel-díjat is meghozta írójának,
sõt új kategóriát nyitott a huszadik századi irodalomtörténetben, melyet
mágikus realizmusnak hívnak. De a legkülönösebb mégis az, hogy ez a
könyv és a belõle készült feldolgozás – az igazi nagy történetekhez méltóan-
magáról az életrõl, az élésrõl szól, s olyan közelivé hozza egy család
történetét, mintha nem egy távoli, egzotikus világról mesélne, hanem egy
sokkal ismerõsebb, a saját kultúránkhoz nagyon is hasonlóról. Mindezt
úgy teszi, hogy a csodákat az élet részévé emeli, s leplezetlen nosztalgiával
festi varázslatosan gyönyörûvé az elve-szett világot – a meleg nagyscsaládban
eltöltött fantasztikus gyermekkort, s minden olyan ártatlanság
korát, melyben a gyerek szeme igazodik el a legbiztosabban.
A Vígszínház Schwajda György kitûnõ feldolgozásában, játsza a darbot.

Zakariás prófétát idézi Hegedûs D. Géza az öltözõjében. Már a szerep, Jose Arcadio Buendio lelki gúnyájába bújva. Így hívják a kis eldugott kolumbiai falu, Macondo pátriárkáját, akit életre kelt. Aki pedig papírra vetette a történetet, Gabriel Garcia Márquez, Dél-Amerika tán legnagyobb írója, aki a Száz év magány címû regényéért hazájában elõször részesült Nobel-díjban. E mû színpadi adaptációjával - mondhatjuk így – köszönti az újesztendõt 2007. január 7-én a Vígszínház.
Visszatérve hõsünk meditációjára, a külvilág megszûnt számára, õ már a saját belsõ világában él, halott szellembarátaival társalog, s a világ megfejtésén gondolkodik. Latinul beszélsz magadban, azt mondja az orvos, közli vele százhúsz éves felesége, Ursula.
Honnan tud Jose Arcadio latinul? „Az õ történetén keresztül, a száz év alatt rengeteg kultúrtörténeti alapélményünk fölfénylik, végigtapogathatjuk mindazt, amit a nemzedékek sora végigélt. A Biblia egybõl elõjön. Mózes és az õ népe vándorlása a sivatagban, míg egyszer csak rátalálnak az ígéret földjére. Josénak álma van. Jákobnak álma volt. Ezt én nem nevezem misztikumnak, természetes emberi dolog. Az álmaink, a vágyaink, a szándékaink, az akaratunk mind-mind gondolkodásra kényszerít, cselekvésbe kerget, a problémák megoldására inspirál bennünket.. A derék Buendio elköveti az õsbûnt, a testvérgyilkosságot, amit szintén a Bibliában már olvashattunk, Káin és Ábel történetében. Egy kakasviadalon feldühödött pillanatában megöli egyik társát, majd próbál a lelkiismerete elõl menekülni. Az õ vezeklését követhetjük nyomon”.
Öt perc múlva kezdõdik a próba, szól az ügyelõ hangja a hangszóróból. A színész belegyorsít.
„Azért jó próbálni ezt a darabot, mert közben csupa hétköznapi, pici emberi történetekkel vagyunk elfoglalva. Szerelemmel, féltékenységgel, szenvedéllyel, egy ebéd megfõzésével, a lányok férjhez adásával. Ugyanakkor komoly feladatot ró ránk, mert a fantáziánkra, az asszociációs készségünkre nagyon nagy szükség van. Voltaképpen egy üres színpadon kell egy világot teremteni. Falut, õserdõt és ezer más dolgot, néhány bútor, kellék, ruhadarab segítségével. Kifejezetten integráló erejû mû ez a jó formában levõ vígszínházi társulat számára”.
Való igaz, Hegedûs D. Géza remek formában van. Ezt igazolja a Pesti Színház-i Az ünnep címû produkció messze elhallatszó sikere, amelyben egy pedofil családfõ „tündöklését és bukását” játssza el megrázó hitellel. Fel kell-e izzítania magát az újabb megmérettetéshez, kérdezem.
„Nem. Én a szenvedélyes színház híve vagyok. Engem a szenvedély éltet. Akkor kéne izzítani, ha kiürülne. De errõl nincs szó. Ami különösen izgat most José Arcadióban, az az emberi kíváncsiságnak, a dolgok végkimenetelének a felfedezése. Hogyan jut el valaki egy kakasviadaltól a létfilozófia legalapvetõbb kérdéseiig? Ez a legszebb benne. Ezt az utat bejárni, miközben kikopik alóla az élet, nemzedékek sorát nemzi, fölépül körülötte egy város, amit megálmodott és beteljesedik Nostredamus jóslata - ami tulajdonképpen genezise az egész regénynek -, ez valami mámorító csoda.