Színházak
Zsámbéki Szombatok Nyári Színháza
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
Verebes ErnőSardaffass, a hímboszorkány - A lidérc, mint megvilágosodás
- Mesélőaki Buttadeus szerepét is játsszaIvaskovics Viktor
- SzelénéSardaffass anyjaRónai Aranka
- UdvaroncBora Gábor
- A nemlétező (Pán)Sardaffass apjaSzéplaki Kovács Zoltán
- SardaffassTrill Zsolt
- Kamilla púpos cselédKristán Attila
- Köhl Atyaaz asztmás plébánosKacsur Andrea
- Illangóa plébános lánya, Kamill neveltjeKátya Alikina
- BábaSzűcs Nelli
- ZinadiaBalatoni Szilvia
- CirceaFerencz Szilvia
- NagyöregMolnár Zsolt
- Vadala tériszonyban szenvedő fopákászTóth László
- Hliodárszászaa felesége, átváltozó művészSeres Tímea
Kúria vendégei, udvaroncok, lakájok s a falu népe: küllemében középkori társaság, pákászok, csikászok, bognárok, szegkovácsok, meg mindenféle, korabeli foglalkozást űző tarka forgatag. Valamennyien táncosok. A darab folyamán megjelenő lidércek, éjtündérek is közülük kerülnek ki.
a 2005. 10 27. bemutató szereposztása:
Mesélő és Buttadeus, az imbolygó vadász: Ivaskovics Viktor Szelené, Sardaffas anyja: Szűcs Nelli, Első udvaronc: Rácz József, Második udvaronc: Szabó Imre , A Nemlétező (Pán), Sardaffass apja: Varga József, Sardaffass: Trill Zsolt, Kamill, a púpos cseléd: Kristán Attila, Kőhl atya, az asztmás plébános: Kacsur András Illangó, a plébános lánya, Kamill neveltje: Orosz Melinda Bába: Kacsur Andrea, Nagyöreg: Sőtér István, Zinaida : Tarpai Viktória, Circea: Gál Natália , Vadal, a tériszonyban szenvedő főpákász: Tóth László, Hliodárszásza, a felesége, átváltozó: Béres Ildikó, Udvarhölgy : Orosz Ibolya, Vass Magdolna
- rendezőVidnyánszky Attila
- díszlettervezőVerebes György
- jelmeztervezőGadus Erika
- koreográfusSzögi Csaba
- zenészVerebes ErnőVerebes György
Szelené titokzatos körülmények között Pántól fogant torzszülött fiának, Sardaffassnak története az előadás. Íráson kívülisége, saját testi különbözősége és a születésére magyarázatot talál ó történetek szövevényében egyre különösebb gyógyító, vajákos képességeket fedez fel magának, ami azonban éppen hogy nem segíti abban, hogy az emberek elfogadják különbözöségét, sőt egyre számkivetettebb üldözötté válik saját környezetében. Végül már csak egyetlen dolog foglalkoztatja, hogyan, milyen Tettet véghezvíve kerülhetne be az Írásba. A mítikus alap a költő újrafogalmazásában álmítoszt szül, futcsa hangulatokkal, fantasztikus helyszínekkel, igazi nagy szenvedélyekkel, titkokkal és humorral. Az előadás a táncszínházi és prózai színházi elemek nem szokványos együttes illusztrálását szolgáló párhuzamba állítása, hanem kísérlet a kétféle eszköz ötvözésére.
2000. 07. 13. Zsámbéki Színházi Bázis