Falus Tamás beszámolója az Albert és Charlie című bemutatónkról. Köszönjük!
Érdekfeszítő, gondolatébresztő kamaradarab színvonalas megvalósítását láthatjuk a Rózsavölgyi Szalon új produkciójában. Csaknem másfél órában, egyetlen felvonásban zajlanak az események, a párbeszédekben két humánus ember képe rajzolódik elénk. Epres Attila hosszú, bozontos fehér hajú parókájával külsőleg is elénk varázsolja az utókor számára ismert Einstein-képet (még nyelvet is ölt ránk). Pál András Charlie-ként inkább gondolataival idézi fel a tépelődő Chaplint, mint hasonlóságában. (Civilként miért is kellene kopottas öltönyben, kalapban, sétabottal, elhordott, méretes nagy cipőben feltűnnie.) Helene, a házvezetőnő-titkárnő szerepében Nagy Dóra jól egészíti ki a két főszereplőt.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
