Portré
Jochen Breiholz
Életrajz
A németországi Oldenburgban született. Középiskolai tanulmányai után Berlinbe költözött, ahol az egyetemen irodalmat, színháztörténetet, zenetudományt és művészettörténetet hallgatott. Egy évvel később New Yorkba költözött, és több színházban, többek között a Metropolitan Operában gyakornokoskodott. Az Opera News magazinban is gyakornokként dolgozott, így vált később e folyóirat szerzőjévé. Három és félévnyi New York-i tartózkodás után visszatért Berlinbe, hogy folytassa és befejezze tanulmányait. Az egyetemen irodalomból és színháztudományból szerzett mesterdiplomát. Berlinben dramaturgként dolgozott, majd az Opernwelt magazin külsős szerkesztője lett, és gyakran írt cikkeket is a lapba. 1997-től a Die Welt napilap szerzője, később a lap munkatársa, a művészeti rovat szerkesztője. 2002-ben visszaköltözött New Yorkba, és európai művészeti és zenei magazinok és folyóiratok tudósítójaként dolgozott. Írásai megjelentek a londoni Opera Now, The Wall Street Journal Europe lapokban, a svájci Musik & Theater és a német Rondo magazinokban. 2004 óta tagja a New Yorki NYIOP szereplőválogató cégnek, ahol fiatal operaénekes tehetségek után kutat. 2006-tól a Lett Nemzeti Opera nemzetközi kapcsolatok igazgatója és dramaturgja.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter