Mit üzen a múlt a jövőnekˇ

Az élet senkinek nem könnyű. Különösen akkor nem, ha egy elmaradott, poros orosz faluban születik, a varsói gettóban vészeli át a háborút, végigéli az Exodus utasainak kálváriáját, egy szerencsétlen férjjel kerül Amerikába, a fia Izraelbe költözik, magára marad.

Ez a szívós, bölcs asszony: Rose. Tragikus sorsát csak erős élni akarásával és sajátos világlátásával, humorával tudja feldogozni. Ő az örök túlélő.

Martin Sherman darabja Rose életén keresztül éles rajzú portrét tár elénk a 20. századról is, amelyben minden megváltozott, kivéve az erőszakot. Iróniával, nevetve azonban a legsúlyosabb helyzet is könnyebben elviselhető.



„Az ember egy hétig üldögél egy fapadon, nevet, sír, vitatkozik, és közben emlékezik a halottakra, sokat eszik, sokat fecseg, végül egész belesajdul a feneke, és mindez arra való, hogy emlékeztessen bennünket: egyazon néphez, fajhoz és kultúrához tartozunk, amely kultúrának a lényege a sajgó fenék, a panaszkodás, a heves vita, a nyughatatlan elme, a menekülő elme és az atomként fölrobbanó elme, bár az atomot még most sem értem, de hát megváltoztatta az elmúlt századot, azóta nem olyan a világ, mint azelőtt volt.”

ROSE végigélte a 20-ik század borzalmait, a háborút, a varsói gettót, az Exodus utasainak kálváriáját, eltemette és meggyászolta a családját, a férjét es gyerekét.

És most újra gyászol:

ROSE SÜVET ÜL

A gyász az emlékezés ideje, de Rose nem szívesen emlékszik: túl sokat élt, túl sokat látott. Szeretne megszabadulni a fejében élő képektől - ezért elmeséli, megosztja velünk élete fontos pillanatait. Minden fájdalmat, örömet es szerelmet. Humorral átszőtt, szívet melengető meséje megkapó jiddis Odüsszeia, amely élni akarásról, bölcsességről és emberi hitről tanúskodik.

A Rose először 1999-ben a londoni Royal National Theaterben került színre, zsúfolt házakat vonzott, majd a New York-i előadást is frenetikus siker fogadta.

Először a Budapesti Kamaraszínházban már nagy sikerrel játszott Hajlam című előadás írójának egy újabb művét tűzte műsorára színházunk.